Különbségek

A kiválasztott változat és az aktuális verzió közötti különbségek a következők.

--- 2013_06_junjul [2013/07/10 09:16]
bavegh [Óvoda]
+++ 2013_06_junjul [2018/05/03 12:00] (aktuális)
@@ Sor 534: / Sor 534: @@
 //Egy kiállítás margójára//
-Településünk nagyközségé válásának tiszteletére rendezett háromnapos ünnepségsorozat nyitó rendezvénye volt az ezen írás címeként is felhasznált néven létrehozott kiállítás, amely otthonunk Felsőpakony újabbkori történetét mutatta be archív, fényképes anyag segítségével. A Szabó Magda Könyvtár és Közösségi Ház nagytermének falai mentén elhelyezett paravánokon a féltve őrzött családi fényképeken, az öreg birtoklevelek fotókópiáin nyomon volt követhető az a több mint hetven év, amely alatt a mai, nyugodt lélekkel kiemelkedően szépnek és korszerűnek nevezhető, most már nagyközségi rangot elérő település létrejött. Előtörténelme persze volt, mint azt a területen végzett régészeti feltárások és viszonylag szűkös és hézagos levéltári anyagok bizonyítják. Az Agora ünnepi különkiadása részletesen tartalmazza ezt az előtörténetet, amely Kocsis Gabriella régész dolgozata alapján a bronzkortól az 1590-es évek végéig tart. Ekkorra valószínűleg az eredeti őstelepülés teljesen elpusztult, elnéptelenedett. Ettől az időtől kezdve, a környék nagyobb települései (pl. Alsónémedi) hasznosították úgy-ahogy mezőgazdasági célra, egyes művelhető részeit. A nagyobb rész elvadult, bokros, füves, imitt-amott nedves, nádfoltos puszta általában csak legeltetésre volt alkalmas. A terület később a németföldről származó Dégenfeld-Schonburg család tulajdonába került. Ennek a családnak a tagjai kiterjedt magyarországi birtokokkal (Tarcal, Tokaj, Baktalórántháza, Téglás stb.) és kiterjedt magyarországi családi kapcsolatokkal rendelkeztek (pl. a Tisza Kálmán felesége gróf Dégenfeld-Schonburg Ilona). A birtokos az egyik mellékágból való, gróf Dégenfeld-Schonburg Ferdinánd, akinek birtokközpontja a majorban feltételezhetően a XIX. század végén épült, klasszicista stílusú, általunk csak „Kastély”-nak nevezett épületben volt, valamint nem messze tőle helyezkedtek el, egy hosszú, nyújtott épületben a cselédlakások. A külterületi részekre a XX. század elejétől kezdve megindult a betelepedés. Tanyák épültek, kisebb-nagyobb birtoktestek alakultak ki, akkor még a jelenlegi településtől távolabb. Ezeknek a honfoglaló családoknak a leszármazottai ma is itt élnek közöttünk  (néhány név a teljesség igénye nélkül: pl. a Mag, Kocsis, Recsnik, Czirják, Siska, Soós, Limbóczki, Sultisz). Az 1930-as évek lettek a település kialakulásának és fejlődésének első mérföldkövei. Az Agora különszámának 13. oldalától kezdve olvasható Sztancs Jánosnak, polgármesterünknek „Felsőpakony fejlődésének Újkori története” címmel írt visszaemlékezése, amely napjainkig szolgáltat adatokat az eseményekről. Ennek az írásnak a bevezetőjében, pár mondatban megemlékezik azokról a főbb történésekről, amelyek 1938 és 1990 között meghatározóak voltak a település szempontjából. (Az Önkormányzat által 2000-ben megjelentetett milleneumi kiadvány, amely Felsőpakony története címet viseli, részletesen ír ezekről az évekről is, - a kiadvány a Könyvtárban, minden valószínűség szerint hozzáférhető!)
+Településünk nagyközségé válásának tiszteletére rendezett háromnapos ünnepségsorozat nyitó rendezvénye volt az ezen írás címeként is felhasznált néven létrehozott kiállítás, amely otthonunk Felsőpakony újabbkori történetét mutatta be archív, fényképes anyag segítségével. A Szabó Magda Könyvtár és Közösségi Ház nagytermének falai mentén elhelyezett paravánokon a féltve őrzött családi fényképeken, az öreg birtoklevelek fotókópiáin nyomon volt követhető az a több mint hetven év, amely alatt a mai, nyugodt lélekkel kiemelkedően szépnek és korszerűnek nevezhető, most már nagyközségi rangot elérő település létrejött. Előtörténelme persze volt, mint azt a területen végzett régészeti feltárások és viszonylag szűkös és hézagos levéltári anyagok bizonyítják. Az Agora ünnepi különkiadása részletesen tartalmazza azt az előtörténetet, amely Kocsis Gabriella régész dolgozata alapján a bronzkortól az 1590-es évek végéig tartott. Ekkorra valószínűleg az eredeti őstelepülés teljesen elpusztult, elnéptelenedett. Ettől az időtől kezdve, a környék nagyobb települései (pl. Alsónémedi) hasznosították úgy-ahogy mezőgazdasági célra, egyes művelhető részeit. A nagyobb rész elvadult, bokros, füves, imitt-amott nedves, nádfoltos puszta általában csak legeltetésre volt alkalmas. A terület később a németföldről származó Dégenfeld-Schonburg család tulajdonába került. Ennek a családnak a tagjai kiterjedt magyarországi birtokokkal (Tarcal, Tokaj, Baktalórántháza, Téglás stb.) és kiterjedt magyarországi családi kapcsolatokkal rendelkeztek (pl. a Tisza Kálmán felesége gróf Dégenfeld-Schonburg Ilona). A birtokos az egyik mellékágból való, gróf Dégenfeld-Schonburg Ferdinánd, akinek birtokközpontja a majorban feltételezhetően a XIX. század végén épült, klasszicista stílusú, általunk csak „Kastély”-nak nevezett épületben volt, valamint nem messze tőle helyezkedtek el, egy hosszú, nyújtott épületben a cselédlakások. A külterületi részekre a XX. század elejétől kezdve megindult a betelepedés. Tanyák épültek, kisebb-nagyobb birtoktestek alakultak ki, akkor még a jelenlegi településtől távolabb. Ezeknek a honfoglaló családoknak a leszármazottai ma is itt élnek közöttünk  (néhány név a teljesség igénye nélkül: pl. a Mag, Kocsis, Recsnik, Czirják, Siska, Soós, Limbóczki, Sultisz). Az 1930-as évek lettek a település kialakulásának és fejlődésének első mérföldkövei. Az Agora különszámának 13. oldalától kezdve olvasható Sztancs Jánosnak, polgármesterünknek „Felsőpakony fejlődésének Újkori története” címmel írt visszaemlékezése, amely napjainkig szolgáltat adatokat az eseményekről. Ennek az írásnak a bevezetőjében, pár mondatban megemlékezik azokról a főbb történésekről, amelyek 1938 és 1990 között meghatározóak voltak a település szempontjából. (Az Önkormányzat által 2000-ben megjelentetett milleneumi kiadvány, amely Felsőpakony története címet viseli, részletesen ír ezekről az évekről is, - a kiadvány a Könyvtárban, minden valószínűség szerint hozzáférhető!)
 Jó volt látni, hogy azok az idős látogatók, akik életük nagy részét itt élték le, milyen örömmel fedezik fel ismerőseiket, vagy saját magukat ezeken a régi fényképeken. Nekem, aki ötven éve élek itt, eszembe jut az a régi nyár végi nap, amikor az itt élő nagynénémet látogatni jöttem. Azelőtt soha nem jártam itt. Amikor leszálltam a csupán két igazi fapados kocsiból álló vonatról, amelyet egy, az akkori köznyelv „kávédaráló”-nak becézett kis fürge mozdony húzott, nem láttam meg rögtön a falut, mert úgy elbújt a környező fák közé, mint valami szemérmes lány. Azután megnyílt előttem. Ritkán épült házak, a főút zúzottköves, makadámút, barátságos emberek, csend, jó levegő, egy, akkor már évek óta a fővárosban élő számára nagyon is eltérő a megszokottól. Egyre sűrűbben jártam ki Felsőpakonyra, és végül itt találtam egy csodálatos lányt párként magamnak. Ez azután végképp idekötött. Itt végzett tevékenységemből adódóan, lassan szinte kivétel nélkül megismertem minden itt lakót. Nagyon sok nagyszerű embert, nagyon sok példamutató életet. Alig vannak már közöttünk, de kezük és leszármazottaik keze nyomán lett ilyen szép ez a nagyközség. Emléküket őrzi, ha nem is teljes körűen ez a kiállítás, amely a Közösségi Ház dolgozóinak, az anyagot összegyűjtő Sultisz Miklósnak, és a színvonalas kivitelezést végző Durkó Évának köszönhető.
@@ Sor 552: / Sor 552: @@
 A címben szereplő esemény a települési ranglétrán egy fokkal feljebb lépő Felsőpakony háromnapos ünnepi rendezvénysorozatának záró momentuma volt. Az már jóval előbb eldőlt, hogy a jeles alkalomból (és még sok egyéb megfontolásból) többé nem majális, hanem juniális lesz ezentúl minden esztendőben kies lakóhelyünkön, és utóbb a döntés bölcsnek bizonyult. A kora júniusi időjárás, miután előbb szörnyű kánikulát, majd dermesztő hideget hozva jól kihancúrozta magát, a hónap közepére szabadtéri nagyrendezvény számára ideálissá szelídült. Utoljára 2010 őszén, az (eleddig) utolsó falunapon indult ekkora felhajtással népünnepély, még a csinnadratta bumm-ot szolgáltatók is ugyanazok voltak (Ócsai Fiúk rezesbanda, Gyáli Mazsorettek). A vasútállomásnál délelőtt 10-re összegyűlt tömeg az ő vezetésükkel vette az irányt a Polgármesteri Hivatal felé, de mazsorettek ide, rezesbanda oda, különösebben senkit sem aggasztott, hogy „nem kap rétest estére”.
-A (nagy)községháza elé tekintélyes tömegben érkeztünk, ahol megkezdődött a juniális programjának ceremoniális fejezete, vagyis az új nagyközség tábla leleplezése (avatása), és a nagyközség kulcsainak átadása. A Himnusz (Polgár Aranka és az iskolai énekkar vezette) eléneklése után Vizi Dániel mondta el Varga __Imre__ Lajos Felsőpakony című versét, majd polgármesterünk, Sztancs János osztotta meg gondolatait a népes hallgatósággal. Papír nélküli, közvetlen stílusú beszédében felvázolta a település fejlődési ívét „tanyabokortól nagyközségig”, kihangsúlyozva, hogy az út korántsem ért véget a nagyközséggé válással, ezzel mintegy kirajzolta, sőt, nevén is nevezte a jövendő célt: a városi rang megszerzését. Hiszen (mint mondotta) ennek feltételei nagyrészt már most is adottak. Ezek után Felsőpakony (egyik) aranytorkú madara, Bucsi Ilona énekének hangjai mellett, Horváth Gergely alpolgármester segédletével lekerült a fehér lepel az új nagyközségtábláról, jegyzőnk, Dr. Kökény Katalin átadta a település kulcsát a polgármesternek, és a zászlóhordozók bemutatták a közönségnek az új nagyközség-zászlót.
+A (nagy)községháza elé tekintélyes tömegben érkeztünk, ahol megkezdődött a juniális programjának ceremoniális fejezete, vagyis az új nagyközség tábla leleplezése (avatása), és a nagyközség kulcsának átadása. A Himnusz (Polgár Aranka és az iskolai énekkar vezette) eléneklése után Vizi Dániel mondta el Varga __Imre__ Lajos Felsőpakony című versét, majd polgármesterünk, Sztancs János osztotta meg gondolatait a népes hallgatósággal. Papír nélküli, közvetlen stílusú beszédében felvázolta a település fejlődési ívét „tanyabokortól nagyközségig”, kihangsúlyozva, hogy az út korántsem ért véget a nagyközséggé válással, ezzel mintegy kirajzolta, sőt, nevén is nevezte a jövendő célt: a városi rang megszerzését. Hiszen (mint mondotta) ennek feltételei nagyrészt már most is adottak. Ezek után Felsőpakony (egyik) aranytorkú madara, Bucsi Ilona énekének hangjai mellett, Horváth Gergely alpolgármester segédletével lekerült a fehér lepel az új nagyközségtábláról, jegyzőnk, Dr. Kökény Katalin átadta a település kulcsát a polgármesternek, és a zászlóhordozók bemutatták a közönségnek az új nagyközség-zászlót.
 A kis hivatalos ünnepség után újból átvették az irányítást a mazsorettek, dinamikus és esztétikus menettáncukat követve gyorsan kiértünk a juniális helyszínére, a sportpályára. A lányok szinte átmenet nélkül elkezdték színpad(előtti) showműsorukat. A több koreográfiát, változatos jelmezeket felvonultató produkció nagy tetszést aratott. A show egyik szusszanásnyi szünetében polgármesterünk a rendezvényt hivatalosan megnyitva jó szórakozást kívánt a pakonyi embereknek, és kedves vendégeiknek, külön kiemelvén a Rév (Románia, Erdély) testvértelepülésünkről érkezetteket.
-A program mindeme felvezetése után kezdetét vette „szemünk fényei”, az ovisok műsora „Megy a gőzös” címmel, természetesen óriási sikerrel. A délelőtt további részében az iskolások szerepeltek, a szokásos magas színvonalú, jórészt zenei műsorral. Azután Borbély Anna és Janocsek Réka az Agora ünnepi különszámában megjelent anyagból szemelgetve elbeszélték nekünk Felsőpakony útját nagyközséggé válásáig. Sor került a FELSŐPAKONYÉRT Kitüntető Cím átadására is, amelyet ezúttal, és nem váratlanul //Varga __Imre__ Lajos// vehetett át Sztancs János polgármester méltató szavai kíséretében, a címmel járó arany pecsétgyűrűvel együtt. Varga Imre Lajos településünk régi lakója, de széleskörű ismertségét és népszerűségét a helység kulturális- és közéletében vállalt aktív szerepe, valamint irodalmi tevékenysége alapozta meg. Eddig két kötete jelent meg a Felsőpakony Jövőjéért Egyesület gondozásában, az „Olvadt szárnyakkal” című verses, és a „Ladik a holtágon” című kisprózai válogatás. Írásaival többször vett részt regionális és országos szintű pályázatokon, ahol többször is díjat nyert, ezzel nem csak saját, de Felsőpakony hírnevét is öregbítve. Gratulálunk!
+A program mindeme felvezetése után kezdetét vette „szemünk fényei”, az ovisok műsora „Megy a gőzös” címmel, természetesen óriási sikerrel. A délelőtt további részében az iskolások szerepeltek, a szokásos magas színvonalú, jórészt zenei műsorral. Azután Borbély Anna és Janocsek Réka az Agora ünnepi különszámában megjelent anyagból szemelgetve elbeszélték nekünk Felsőpakony útját nagyközséggé válásáig. Sor került a FELSŐPAKONYÉRT kitüntető cím átadására is, amelyet ezúttal, és nem váratlanul //Varga __Imre__ Lajos// vehetett át Sztancs János polgármester méltató szavai kíséretében, a címmel járó arany pecsétgyűrűvel együtt. Varga Imre Lajos településünk régi lakója, de széleskörű ismertségét és népszerűségét a helység kulturális- és közéletében vállalt aktív szerepe, valamint irodalmi tevékenysége alapozta meg. Eddig két kötete jelent meg a Felsőpakony Jövőjéért Egyesület gondozásában, az „Olvadt szárnyakkal” című verses, és a „Ladik a holtágon” című kisprózai válogatás. Írásaival többször vett részt regionális és országos szintű pályázatokon, ahol többször is díjat nyert, ezzel nem csak saját, de Felsőpakony hírnevét is öregbítve. Gratulálunk!
 Jó ebédhez a Darumadár Egyesület és vendégeik, a gyáli Őszidő nyugdíjas klub énekkara jóvoltából szólt a nóta.

Felsőpakonyi Agora Szerkesztőség

Felhasználói eszközök

Eszközök a webhelyen

Különbségek

Eszközök az oldalon