Felsőpakonyi Agora Szerkesztőség

Ez az oldal csak olvasható. Megtekintheted a forrását, de nem változtathatod meg. Ha úgy gondolod, hogy ez helytelen, kérdezd az Adminisztrátorokat!

<h1>Felsőpakonyi Agora</h1> <div class="level1"> <p> A felsőpakonyi önkormányzat tájékoztatója - XXIX. évf. 9. szám, 2019. október </p> <p> Lapzárta: </p> <p> Szerkesztőbizottsági: </p> <p> Következő lapzárta: </p> </div> <h1>Fedlap</h1> <div class="level1"> </div> <h1>Fedbelső</h1> <div class="level1"> </div> <h1>Önkormányzat</h1> <div class="level1"> </div> <h2>Tájékoztató a 2019. október 13-án megtartott helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választási eredményeiről Felsőpakonyban</h2> <div class="level2"> <p> A névjegyzékben szereplő választópolgárok száma <b>2 970 fő</b> <br/> Megjelent <em>1 338 fő (45,05%)</em> <br/> Nem szavazott <em>1 632 fő (54,95%)</em> </p> <p> <b>Polgármester választás eredménye:</b> <br/> Urnában lévő lebélyegzett szavazólapok száma: <b>1 338</b> <br/> Érvénytelen lebélyegzett szavazólapok száma: <b>20</b> </p> <p> NÉV Érvényes szavazat<br/> <b>Nagy János </b> <b>962</b> <br/> <b>Papp Norbert </b><b>356</b> </p> <p> <b>Képviselő választás eredménye:</b> <br/> Urnában lévő lebélyegzett szavazólapok száma: <b>1 338</b> <br/> Érvénytelen lebélyegzett szavazólapok száma: <b>17</b> <br/> Érvényes szavazólapok száma: <b>1 321</b> </p> <p> NÉV Érvényes szavazat<br/> <b>Horváth Gergely 743 képviselő<br/> Győriné Vajda Zsuzsa 714 képviselő<br/> Gálné Czető Éva 668 képviselő<br/> Bagoly Richárd 662 képviselő<br/> Czeczidlovszky Hervatin Gábor 634 képviselő<br/> Papp Norbert 544 képviselő<br/> Oláh Istvánné 520<br/> Balassa Éva 422<br/> Tamás Ákos 421<br/> Dr. Somló Pál 365<br/> Ujj Sándor 259<br/> Oláh István 186<br/> Náfrádiné Tóth Anita 182</b> </p> <p> Felsőpakony, 2019. október 15. Helyi Választási Iroda </p> </div> <h2>A DEJÓ-GYEJÓ IFJÚSÁGI KLUB KIRÁNDULÁSA</h2> <div class="level2"> <p> (Veszprém-Várpalota) </p> <p> Nagy szervezkedés, többször módosított jelentkezés és lemondások után indultunk útnak október 4-én, pénteken, 13 gyerekkel és két kísérővel, hogy meghódítsuk Veszprémet és megismerkedjünk egy kicsit Várpalotával is.<br/> Csípős hideg volt, - a korai időpont ellenére - mindenki pontosan érkezett. Nagy meglepetésre, a MÁV tartotta ígéretét, és két kocsival érkezett a 6.33-as vonat, így minden gond nélkül sikerült felszállni és nagyjából együtt is tartani a 15 fős kis csapatot. Összeszokott társaság benyomását keltettük a két bravúros átszálláskor, - mindkét alkalommal 5 percünk volt rá – így Kőbánya Kispesten, illetve Kelenföldön keresztül érkeztünk meg Veszprémbe.<br/> Fogadó iskolánk a Veszprémi Szakképzési Centrum Jendrassik-Venesz Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája határtalan kedvességgel és két kisbusszal várt minket. Hozzáállásukra jellemző, hogy e hatalmas iskola (1200 tanuló) igazgatója vállalta az egyik sofőr szerepét, mert a többiek már vagy tanítottak, vagy a Veszprémi Arénában megrendezésre kerülő megyei Pályaválasztási Ankéton tevékenykedtek. (erről majd később)<br/> Megérkezésünk után egy pihentető zeneterápiás órán vettünk részt, amely nagy sikert aratott. A született pedagógus hamar elvarázsolta a gyerekeket olyan hangszerekkel és hanghatásokkal, amelyeket korábban nem láthattak, nem hallhattak. Az arzenálban a törzsi doboktól kezdve, a kasztanyettán át mindenféle hangkeltő eszköz szerepelt. A spontán zenekar iszonyatos zenebonát csapott, de a rögtönzött koncert mindenkinek tetszett.<br/> A nyelvi laborok és informatikai szaktantermek korszerű felszereléssekkel dolgoznak, bár a csúcstechnológia napra kész követése sokszor anyagi akadályokba ütközik. Az iskolában jellemzően nem használnak tankönyveket, a tananyag digitális formában – okos telefonról is – elérhető, letölthető.<br/> Többfajta szakmával is megismerkedhettük. A cukrászok – bár a pénteket a kiállításon töltötték – előző nap linzer kóstolót készítettek számunkra. A műhelyben láttuk a sütőket, és a speciális eszközöket, mindez kézbe vehető, megfogható volt. A szakácsoknál nagyüzem volt, kóstolót kaptunk az elkészült ízletes ételekből, bejártuk az ipari méretű konyhát és tálalót, végül a pincérek oktatótermét is.<br/> Innen kicsit „fiúsabb” szakmákkal ismerkedtünk:<br/> A fémforgácsolók oktatótermében egy 3D-s, animációs kisfilm ismertette a sakkfigurák esztergálásának menetét.<br/> Nagyon tetszett az autószerelő előadó terem, ahol szerkezeti ábrák, és egy félbevágott Zsiguli (!!) motor és a digitális csúcstechnológia segítségével ismerkedhetnek az elméleti tudnivalókkal.<br/> A szaktantermek nagy része lépcsőzetes felépítésű, kisebb létszámra ugyan, de olyan szerkezettel, mint az egyetemi előadók, hogy ne lehessen elbújni sem, de elsődlegesen, hogy mindenki jól láthassa a bemutatókat, vagy épp a kísérletet. Nem kellett biztatni fiataljainkat, hogy próbálják ki, milyen ott ülni.<br/> A műhelyekben egy null-kilométeres – adomány - Ford Mondeo segíti, hogy igazi autón gyakorolhassák a mesterfogásokat. Mindenki Béla bácsija – a műhelyfőnök - a saját autójával állt fel az emelőre, hogy a lengéscsillapító ellenőrzést élőben is követni tudjuk. A szerelők szentélyében az 1940-es évektől voltak motorkerékpár modellek, javítás, rekonstruálás vagy épp összeszerelés alatt.<br/> A különböző szakmacsoportok gyakorlati műhelyeiben – természetesen a balesetvédelmi előírások teljes betartása mellett - minden megfogható, kézbe vehető, megszemlélhető.<br/> Nagy érdeklődéssel figyelték a fűszerkertet is, melyben a diákok a kertész segítségével megtermelik a leggyakrabban használt, és a mi éghajlatunkat elviselő fűszernövényeket, amelyeket azután a tankonyha felhasznál az ételek elkésztése során.<br/> Remek pihenési lehetőséget nyújt az épület által körbefogott zárt kert, virágokkal, csobogóval, halastavacskával.<br/> Rövid szusszanás következett, fogyott az otthonról hozott elemózsia.<br/> Ezt követően elindultunk a Veszprémi Arénába, a Veszprém Megyei Pályaválasztási kiállításra. Itt aztán mindent láttunk, ami szem-szájnak ingere. A gyerekek szabad programon élvezhették a különféle látnivalók kavalkádját. A teljesség igénye nélkül: rendőrségi szakközépiskola rendőrmotorral, katonai szakközépiskola lézeres lövészettel, kertészeti szakközépiskola gyönyörű virágokkal és gyümölcsökkel, a győri Audi egy tűzpiros, nyitott kabrióval vonzotta a fiatalokat. Mindenhol türelmes útbaigazítást és tájékoztatást kaptak, és ki is próbálhatták a bemutatott tárgyakat. Szuvenírekkel kedveskedtek a hozzájuk látogatóknak.<br/> A megadott találkozóra pontosan érkeztek fiataljaink, és mobiltelefont sem nagyon láttam a kezükben.<br/> Innen a veszprémi várba tettünk sétát, ekkor bizony már alaposan elfáradva. Bár a vár alapos bejárásához egy nap is kevés lenne, de sok szép épületet, szobrot és műemléket láttunk. Kísérőnk, Vass Zoltán,felkészülten kalauzolt bennünket a távoli történelmi korszakban. 18 órakor el kellett indulnunk vacsorázni.<br/> A Banzáj étterem borsólevessel és milánói makarónival várt minket, a hűvös időre tekintettel forró teát is főztek számunkra. A kollégiumi szállásra már jóllakottan, busszal mentünk.<br/> A kollégium nagyon segítőkész volt, helyet biztosított a napközben érkező hátizsákoknak és a megvásárolt élelmiszernek is. Mi este nyolcra érkeztünk a szállásra. A nap folyamán 15 km-t gyalogoltunk a fiatalokkal, s azt feltételeztük, hogy elfáradtak, bár a magam részéről – táboroztatási tapasztalataim alapján - nem nagyon bíztam ebben.<br/> A ki kivel alszik társasjáték és a szállás elfoglalása után zsíros kenyeret hagymával kínáltunk pótvacsorára (nem nagyon fogyott), és a napi élmények megbeszélése következett. A tíz órára meghirdetett takarodó éjfélre sikerült, gyanítom, otthon minden gyereket Duracell elemmel töltöttek fel.  Kicsit engedékenyebbek voltunk, mert az első este mindig ilyen, és másnap nem kellett (volna) korán kelniük.<br/> 7 órakor megjelentek az első fecskék, fél nyolcra talpon volt a teljes csapat. Ezután elkészíttettük a reggelit, friss, szeletelt, fonott kalács és tej, vagy kakaó volt a választék. Az úti csomagba ropi, egy tábla csoki, rágó és két szendvics került egy fél literes ásványvíz mellé.<br/> A délelőtt hátralévő részében drámapedagógiai játékokat játszottunk a gyerekek kérésére.<br/> Délben indult (volna) a vonatunk Várpalotára. A veszprémi jegypénztáros ólmos mozdulatainak és gúnyos vigyorának köszönhetően az egy órás vonattal sikerült csak átjutnunk. Az igazsághoz tartozik, hogy ő volt ez egyetlen, aki hátráltatott minket. Egyébként mindenki és mindenhol kedves és segítőkész volt.<br/> Külön kiemelném a MÁV Keleti pu. elővételi pénztárát, ahol a szolgálatvezető segített – másfél órában - abban, hogy az utazásunknál több kedvezményt kaptunk, mint azt előzetesen kalkuláltuk.<br/> A kieső egy órát arra használtuk fel, hogy történelmi környezetbe helyezzük azok számára is a Trianon-korszakot, akik még nem tartanak ott iskolai tanulmányaik során.<br/> Várpalotán a Múzeum-kert étteremben ebédeltünk, a húsleves finom volt és forró, tálban szolgálták fel, lehetett repetázni is. A rántott szelet és sült krumpli mindenki megelégedésére szolgált. Külön kérés nélkül kaptunk vizet és szódát, kancsókban kihelyezve az asztalra, pótolták, ha elfogyott.<br/> A Trianon Múzeum mindig lenyűgöző, de a fiataljaink még így is meglepetést okoztak. Tátott szájjal hallgatták az idegenvezető szavait, a szabad program alatt pontról pontra végignézték a tárlókat, ezernyi kérdést tettek fel. Nem volt nyafogás, hogy mikor megyünk már, nagyon érdekelte őket.<br/> A következő állomás a helyi Öcsi cukrászda volt. Itt mindenki választhatott a fagyi és a sütemény közül. A családi vállalkozás kiváló termékeit ülve, gyönyörű környezetben fogyasztottuk el, kivárva a zápor végét. Szó szerint, a nagybetűs VENDÉGLÁTÁSBAN volt részünk.<br/> Még az égiek is segítettek. Indulásra elállt az eső, így száraz ruhában jutottunk el a vasútállomásig.<br/> Még két és fél óra vonatozás várt ránk, két átszállással. A hazaúton több időnk volt az átszállásokra, igaz, már hűvös volt és esett is. De kit érdekelt már addigra?<br/> Nagy nevetésekkel, bár kicsit elcsigázva, minden csatlakozást elérve utaztunk hazáig. A hátizsákokból minden ehető elfogyott, élményeket pakoltunk bele helyette. Élveztük a fűtött kocsik kényelmét, és igyekeztünk nem észrevenni, hogy ismét egy vagon érkezett csak, zsúfolásig telve és azt se, hogy a Kőbánya-Kispest állomás bátran felveheti a VIII. kerületi Magdolna negyeddel a romlottsági versenyt.<br/> Még mindig volt energia. A szülők a szakadó esőben várták gyermekeiket, akik nagy örömmel ugrottak nyakukba. Egy perc alatt szétspricceltek a szélrózsa minden irányába. Nem is tudtuk hirtelen követni, ki ment egyedül és kiért jöttek, így azoknak szüleit, akiknek engedélye volt arra, hogy egyedül hazamenjenek, negyed óra múlva felhívtuk, hogy biztosak legyünk abban, hazaért-e?<br/> A szülők nagyon hálásan fogadták ezt, és mi is nyugodtan indultunk haza.<br/> Terveink szerint lesz folytatás, tavasszal a Tiszamenti Tájvédelmi Körzetbe mennénk, Nagykörűre. </p> <p> Köszönet illet mindenkit, aki hozzásegítette csapatunkat ehhez a kiváló élményhez:<br/> - Felsőpakony Nagyközség Önkormányzata Szociális és Rehabilitációs Bizottságának a támogatásért, ami lehetővé tette, hogy az iskolakezdés hónapjában ne jelentsen túlzott anyagi terhet a kirándulás költségeinek előteremtése<br/> - Matisz Zsolt igazgató Úrnak, hogy a pénteki tanítási napról elengedte a tanítványait<br/> - Gulkai László igazgató úrnak a szívélyes vendéglátásért és a személyes kalauzolásért<br/> - Mártony Zsuzsa zenepedagógusnak a feledhetetlen óráért<br/> - Illetve mindazon szolgáltatóknak, akik a kötelezőn túl is tettek azért, hogy tartalmas időtöltés mellett, még jól is érezzük magunkat. (iskolák, vasút, éttermek, cukrászda, kiállítás, kollégium dolgozói) </p> <p> <b>Tamás Katalin</b> intézményvezető </p> </div> <h1>Óvoda</h1> <div class="level1"> </div> <h2>Újszülöttek</h2> <div class="level2"> <p> Siska Márton - 08.21.<br/> Siska Máté - 08.21.<br/> Blaskó Kornél - 09.09.<br/> Szabó Zoé - 09.13.<br/> Molnár Zétény - 09.12.<br/> Szabára Zétény Márton - 09.17.<br/> Bársony Dominik Attila - 10.01.<br/> Siska Dóra Erzsébet - 10.02.<br/> Finta Fanni - 10.04. </p> </div> <h2>„Mosolyogni kell ….”</h2> <div class="level2"> <p> Nagy megtiszteltetés érte ezen nevelési év elején a Hétszínvirág csoportot. Mi léphettünk fel a szeptember 28-ai, szombaton megrendezésre kerülő Hagyományörző Falunapon. A hír hallatán elkezdtük a gyermeki lélekhez közel álló műsor összeállítását, így esett a választásunk Mary Poppins musical egyik betétdalára, mely vidám és fülbemászó dallama és szövege miatt hamar a gyermekek kedvence lett. A színes esernyőkkel tarkított koreográfiát Csete Melindával együtt állítottuk össze és tanítottuk meg a gyermekeknek, ami hihetetlen örömteli programja lett a mindennapjainknak. Minden nap várták az ovisok, kérdezhették – még a kis 2 – 3évesek is – „mikor megyünk táncolni?” A színes esernyők mozgatása, forgatása is könnyűnek bizonyult 5-6 éveseink körében. A tánc, a ritmusra mozgás ősidők óta ösztönös cselekvés az emberi kultúrában, mely gyermekeinknek is sokoldalúan fejlesztő tevékenység.<br/> Elérkezett a várva várt nap és kis bátor csapatunk boldogan állt a színpadra és együtt énekeltek a zenével „mosolyogni kell …” </p> <p> <b>Ivett</b> óvó néni </p> <p> +képek </p> </div> <h1>Iskola</h1> <div class="level1"> </div> <h2>„Állati jó” nap a suliban</h2> <div class="level2"> <p> Még alig kezdődött el a tanév, de máris mozgalmas októberi napokat tudhatunk magunk mögött.<br/> Mint minden évben, így idén október is az Állatok Világnapjának megünneplésével kezdődött. Bőségesen akadt program mindkét tagozatnak. Az alsósok behozhatták plüssállatkáikat és különböző „állati jó” totókat oldottak meg a tanító nénik segítségével. Sőt, akik ezen a napon állatmintás pólóban érkeztek az iskolába, azok a diákönkormányzat tagjaitól „állati jó kekszet” kaphattak.<br/> Az állati portfóliók készítésében most a 4. osztályosok jeleskedtek(fotó). Színes ceruzakészlet volt a jutalmuk.<br/> Az 5-6. osztályosok Mészáros Ádám doktorandusz hallgató bemutató előadásán ismerkedhettek meg a vizek gerinctelen élőlényeivel, szitakötőkkel, csíborokkal.<br/> A 7.-esek „állati aktivity” játékkal és kvízfeladatokkal töltötték a napot, míg a nyolcadikosok egy igazán szívhez szóló történetet láthattak egy medvebocs életéről.<br/> Az udvaron kicsik és nagyok egyaránt megcsodálhatták Magyari Laci bácsi papagájait: Pityut, Csárlit és Arát. A bátrabbak még magot is adhattak nekik. Köszönjük Laci bácsinak!<br/> 12 órától pedig megkezdődött a szokásos kisállatszépségverseny, melyre a gyerekek elhozhatták házi kedvencüket. A szépségversenyen leadott szavazatokat a diákönkormányzat lelkes csapata számolta meg, és jutalmazta finom „állatcsemegékkel”.<br/> Remélem nem felejtettétek el! „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”<br/> (Antoine de Saint-Exupéry) </p> <p> <b>Sebestyénné Fehérvári Márta</b> <br/> tanító és a Diákönkormányzat </p> </div> <h2>Papírhulladék-gyűjtés volt iskolánkban</h2> <div class="level2"> <p> Ilyenkor, októberben igen népszerű szállító eszközzé válik a talicska. Tartalma általában valamilyen papírhulladék, kartonpapír vagy különféle reklámújság. Szorgos kezek tologatták településünk utcáin, hogy a Herman Ottó Általános Iskola udvarán elhelyezett konténerbe a diákönkormányzat segítőivel együtt lemérjék és belerakják a tartalmát. Természetesen a gyerekek mellett nagyon sok szülő is - igaz ők már négykerekű szállítóeszközzel – segítette a papírgyűjtési akciónkat. Az idei összegyűjtött mennyiség 7 és fél tonna volt.<br/> <b>Sebestyénné Fehérvári Márta</b> <br/> diákönkormányzat segítő pedagógus </p> <p> + képek </p> </div> <h2>Akkor legelább kirándultunk</h2> <div class="level2"> <p> Mi azzal ünnepeltük meg az iskolakezdést és annak az örömét, hogy újra együtt lehetünk, hogy szeptember 20-án útra keltünk és egy szép hosszú délutánt közösen töltöttünk el Kecskeméten.<br/> A 7. b (Sárossy Szilvia osztályfőnök) és a 6. a osztály tanulóival és néhány szülővel bemutató foglalkozáson vettünk részt a Zenemúzeumban, ahol többen is egészen különleges hangszereket próbálhattak ki. Megtudhattuk, hogy az antilopszőrt is felhasználják és dobot készítenek belőle, létezik tatupáncélból készült gitár, és láttunk kígyóbőrből készült hangszert, és bármilyen megdöbbentő is a cicarajongók számára, de cicabőrből készült hangszer is darabja a gyűjteménynek.<br/> A Cifrapalotában is kaptunk tárlatvezetést, megcsodálhattuk a gyönyörű épületet kívül is, belül is. Egy kellemes cukrászdai fagyizásra, sütizésre is jutott idő. A gyerekek nagyon élvezték, hogy az elegáns környezetben fogyaszthatták el a finomságokat.<br/> A délutánunk fénypontjának az élményfürdőben eltöltött idő bizonyult. A gyerekek csúszdázhattak, több medencében is lubickolhattak, hullámfürdőzhettek. Nehéz is volt határt szabni ennek a népszerű időtöltésnek!<br/> Reméljük, ilyen jó hangulatú lesz az egész tanévünk, mint amilyen ez a szép őszi délután volt! </p> <p> <b>Viziné Surányi Erika</b> osztályfőnök (6. a) </p> <p> +képek </p> </div> <h1>Katolikus</h1> <div class="level1"> </div> <h2>Ha itt lettél volna</h2> <div class="level2"> <p> A felsőpakonyi Római Katolikus Templom szentelésének 25. évfordulóját ünnepeltük 2019.szeptember 15-én.<br/> Az ünnepi szentmisét Snell György Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke celebrálta, aki beszédében felidézte, hogyan ünnepeltük a templomszentelést, és megszívlelendő gondolatokat mondott templomunk védőszentjéről, a Fájdalmas Szűzanyáról.<br/> Hálát adtunk az elmúlt 25 év sok szép ünnepéért, és azért hogy van templomunk. Vendégeink voltak Felsőpakony lakóin kívül a nagykátai, az újhartyáni és a gyáli testvér közösségek. Közöttük volt Hefler Gábor atya, aki most Újhartyán város plébánosa. Gábor atya a templomépítés idején lett a plébánosunk. Fáradhatatlan közreműködését, a hívekkel együtt végzett munkáját követően 25 évvel ezelőtt felszenteltethettük templomunkat. Kitartásának, lehetetlent nem ismerő elszántságának köszönhetjük a művészi fafaragással készített „oltárképet”, a magyar szenteket ábrázoló „domborműveket”, és még számos képzőművészeti alkotást. Gábor atya 22 éven át szolgálta a gyáli egyházközség mellett a felsőpakonyi híveket.<br/> A szentmise végén hagyományőrző köszöntésünk most Polgár Aranka kántorasszonyunknak szólt. Hefler Gábor volt plébános urunk méltatta 25 éves kiváló, lelkiismeretes szolgálatát.<br/> Az ünnepi szentmise áldása után a templomkertben megterített asztalok várták vendégeinket. Szeretetvendégség keretében gulyásleves és finomabbnál finomabb sütemények mellett emlékeztünk, beszélgettünk és ünnepeltünk. </p> <p> Közösségünk szép ünnepe után október 6-án az Aradi Vértanúk kivégzésének 170. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen vettünk részt.<br/> Október 23-án az 1956-os forradalom és szabadságharc 63. évfordulóján a tisztelet és megemlékezés koszorúját helyeztük el a Mártírok Emlékparkban.<br/> Lassan közeledik november hónap, Mindenszentek és Halottak napja. Elcsendesedve emlékezünk elhunyt szeretetteinkre.<br/> A felsőpakonyi temetőben 2019. november 2-án /szombaton/, a Halottak<br/> napján déli 12-órakor lesz a litánia - egyházközösségünk közös imádsága - dr. Káposztássy Béla plébániai kormányzó vezetésével. </p> <p> <br/> Minden kedves olvasónak kívánok sok szép őszi napokat. </p> <p> <br/> <b>Berencsi Gézáné</b>egyháztanács világi elnök. </p> <p> +képek </p> </div> <h1>Református</h1> <div class="level1"> </div> <h2>Hálaadó istentisztelet a református templomban</h2> <div class="level2"> <p> Október 6-án templomunk megnyitásának 15. évfordulóját méltattuk. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Nagy János polgármester úr és Czeczidlovszky Hervatin Gábor alpolgármester. Elsőként az énekkar csodálatos éneke csendült fel. „Kéz, amely kerestél, Szív, amely szerettél, Vér, mely eltörölted bűnömet – Mindörökre áldva legyetek”—hangzott a többször ismétlődő refrén a hálaadásra összpontosítva figyelmünket.<br/> Vizi János lelkipásztor Pál apostol Filippibeliekhez írott levele alapján buzdított bennünket hálaadásra. Visszatekintve az elmúlt 15 évre, összefoglalta, mennyi mindenért lehetünk hálásak az Úrnak. Akkor a püspök úr elmondta, hogy a templom felépült, az az időszak következik, hogy épüljön fel a lelki templom. És íme, azóta emberek jutottak hitre gyülekezetünkben, megismerve Jézus Krisztust. Azóta is hirdettetik az Ige, Isten nyújtja a lelki táplálékot, rajtunk múlik, mennyire válik az gyümölcsözővé életünkben. Azért járunk templomba, hogy megköszönjük Istennek mindazt, amit Tőle kaptunk, hogy elé vigyünk mindent, ami a szívünkben van, és várjuk az Ő útmutatását. Hálásak lehetünk:<br/> azokért a családokért, akik ebben a templomban keresztelték meg gyermeküket, kérve rá Isten áldását,<br/> azokért, akik hozzák a gyermeküket vasárnapi iskolába,<br/> azokért, akik hittanra járnak,<br/> azokért, akik itt kötöttek házasságot, hármas kötél által megerősítve azt: Isten—férj—feleség,<br/> azokért, akik biztatást és vigaszt kaptak egy temetés után,<br/> azért, hogy legalább havonta egyszer megterítjük az Úr asztalát,<br/> azért, hogy van egy hely, ahova jöhetünk, hogy találkozhassunk az Úrral és egymással is. Sorolhatnánk tovább mennyi mindenért adhatunk hálát Istennek.<br/> Olyan jó, hogy Isten előtt kitárhatjuk a szívünket. Hozhatjuk és lerakhatjuk életünk gondjait, terheit. Nála megtaláljuk a megoldást. Ezért ne aggodalmaskodjunk, hanem imádkozzunk. Az aggodalmaskodó ember a látható dolgokra néz, az imádkozó a láthatatlanra, hisz tudja: Isten tud és akar segíteni. Ezáltal különös békesség, az Isten békessége tölti el szívét.<br/> A hálaadás és az imádság egymástól elválaszthatatlan. Ezt gyakoroljuk naponta, hogy Isten Igéje megfelelő talajra találjon szívünkben.<br/> Hála és áldáskérés volt tiszteletes úrnak záró imádsága is, majd az énekkar hálaadó éneke zárta az ünnepi megemlékezést. <br/> <b>Kádár Rozália</b> gyülekezeti tag </p> <p> +1 kép </p> </div> <h1>Könyvtár</h1> <div class="level1"> </div> <h1>Civil</h1> <div class="level1"> </div> <h2>SZEPTEMBERI FJE</h2> <div class="level2"> <p> Idén is sürgő-forgós volt a szeptemberünk. Igyekeztünk mindent belesűríteni, amivel hozzájárulhattunk községünk ünneplős hangulatú hónapjának eseményeihez. <b>Elsőként a Piac tér Tanösvényét fejeztük be. A tartószerkezetben immár ott van a 25. Jubileumát ünneplő katolikus templom története együtt a Mesevár óvoda, a postánk és gyógyszertárunk történetével, és nem hiányzik róla a takarékszövetkezet számunkra egyre kilátástalanabb sorsa sem.</b> Minden alkalommal sajnálkozom, mennyi mindennek ki kellett maradnia a történetekből a hely szűkös volta miatt! A sok-sok emlék, amely fölmerült a múltbeli eseményekből, inkább könyvet kívánna!<br/> <b>A Templom Búcsúra pont készen lettünk.</b> Még szerény kis növény beültetéssel is keretet adtunk a Tanösvény saroknak, amit figyelmesen gondoz a Lórántfi család nagypapástól-unokástól. Köszönet és hála illesse őket! Sajnos, a tér talaja amolyan sóder-kavics lerakat lehetett, mert a rajta lévő 2-3 centis termőföld csak a bogáncsnak és királydinnyének kedvez. Komolyabb parkosításhoz le kellene cserélni a talajt.<br/> <b>18-án a községi közmeghallgatáson vettünk részt páran.</b> Beszámolókat hallhattunk az utóbbi idők fejlesztéseiről. Érezhetően fontossá vált a község szemében a környezet tisztasága, leginkább ez foglalkoztatta a résztvevőket. Fölvetődött az általunk kezdeményezett Falumúzeum létrehozása, amelyért egyesületünk már tett lépéseket is.<br/> <b>Alig múlt el a Búcsú ideje, máris a Falunapra készüléssel foglaltuk le magunkat.</b> A felsőpakonyi élet hagyományához tartozott a szeptember végi szőlőszüret. Ezt idéztünk fel néhány évvel ezelőtt a szőlőpréseléssel és mustkészítéssel, ami elsősorban a gyerekek számára volt mindig nagy élvezet. Sajnos, nálunk nincsenek már szőlős kertek, így Ecsődi Jánossal a Zsámbék melletti Tökre mentünk el szőlőt szüretelni a Kincses portára és hoztunk 2 mázsa szőlőt. Egy napig mostuk, válogattuk Kalas Eszterrel, Laky Irénkével és Koós Eszterrel, hogy szombatra feldolgozásképes legyen az „alapanyag”. Közben a Kovács család a halakat készítette föl a „nagy jelenésükre”, mert <b>28-án sátorunkban „nagyüzem”ment mustkínálással és mellette hallevest is főztünk, amúgy Rábaközi módra, ahogy Ominger nagyanyám készítette a 8 gyerekes családnak. Mellette, a másik sátrunkban állítottuk fel II. Rákóczi Ferenc emlékezetére készített tabló sorozatunkat a nagyságos fejedelem életéről, a szabadságharcról és a bujdosói évekről. Nem tudom, hányan álltak meg előtte</b> (sajnos, a sok teendő közt semmi más eseményen nem tudtam részt venni, így megfigyelni sem volt módom a történteket), <b>csak remélni szeretném, hogy voltak néhányan, akiket érdekelhetett ez a Rákóczi Év tiszteletére létrehozott kis kiállítás! Állandó helyének talán az iskola áldoz egy sarkot.</b> <br/> <b>Október 6-án a Mártírok Parkjában emlékeztünk az aradi Tizenhármakra és vértanú társaikra. Mécseseinket és virágainkat szép számban helyeztük el az emlékfalon, s mondtunk imát értük.</b> <br/> Ugyancsak október 6-án ünnepelte 15. fennállását a református templom. Örömmel mentem magam is ünnepelni, barátok közt voltam, mert hitem szerint: egy az Isten! Az Ő dicsősége mindenekfölött való, nem felekezeteken múlik. Ő a kereszténység maga, ha keresztyénnek hívják is. Szeretetről, háláról, emberi jóságról, békességről szólt a szentbeszéd is, mindarról, amit Isten ajándékozott nekünk, és amihez otthont is adott kegyelméből a templomában. Vízi János szájába adta az Úr azokat a szavakat, amelyek köteleznek bennünket Isten békéjének elfogadására! Jó volt hallani. </p> <p> <b>Durkó Éva </b>FJE </p> <p> + fotók </p> <p> Képaláírások: </p> <p> Zsűrire várva - 20190928_134220.jpg <br/> Itt szüreteltük a szőlőt Zsámbékon - 20190926_124327.jpg<br/> Mossuk és válogatjuk a mustnak valót - 20190927_105657.jpg<br/> Érkezik a zsüri - 20190928_134201.jpg<br/> </p> </div> <h2>HOGYAN LEGYÜNK PÁPÁBBAK A PÁPÁNÁL?</h2> <div class="level2"> <p> Hetek óta mardos a kérdés belül, olyannyira, hogy nem is tarthatom magamban!<br/> Bizonyos, felmerült magánéleti gondjai miatt egy presbitérium megvonta a bizalmat lelkészétől és távozásra késztette. Hetek óta keres magának új helyet és felelősen igyekszik gondoskodni utódjáról. Először nem akartam elhinni.<br/> Hogy jön ahhoz bárki ember fia, hogy beleavatkozzon felebarátjának legbensőbb magánügyébe? Ráadásul keresztyén ember?! Abba, ami csakis rá és családjára tartozik! Amit nekik kell érzelmekben megszenvedniük, értelmesen megbeszélniük és eldönteniük, ami fölött Istenen kívül senki más nem ítélkezhet! De emberi mértékkel is: milyen jogon kérjük számon bárkitől is, hogy legbensőbb magánéletében, a lelkében mit szenved el, vagy mit próbál megoldani?! Milyen jogon büntetjük azért még mi is, mert belekerült egy olyan helyzetbe, amely velünk is megtörténhet bármelyik pillanatban, bármilyen helyzetben?! És ami legfontosabb! Milyen keresztény az, aki nem segíti nehéz helyzetében a felebarátját, hanem még taszít is rajta?! Aki nem kiáll mellette, nem érez együtt vele, hanem még megalázni törekszik?!<br/> Bibliaolvasó, sőt felolvasó emberek miért forgatják a lapokat, ha a legszembetűnőbbet sem képesek észrevenni? Azt, hogy egy sorba kerültek azzal a Pilátussal, aki tudva Jézus ártatlanságát, mégis átadta őt a farizeusoknak! Egy sorba kerültek a kövezni akarókkal, a bűnöst kiáltó bűnösökkel! Milyen elöljárói lelkiismeret az, amelyik rosszat akar embertársának? És milyen gyülekezet az, amelyik szótlanul elnézi nekik? Kik itt a vétkesek? És eszükbe jut e Babits, amikor azt mondja: „Vétkesek közt cinkos, aki néma!”<br/> Miért kellett ezt leírnom? Mert nem először történik meg napjainkban, hogy rosszindulatú vagy épp felelőtlen fecsegések – mondjuk ki!- pletykák nyomában emberi kapcsolatok jutnak kátyúba, mennek tönkre házasságok, barátságok, életek. Mert az emberi kíváncsiság, kutakodás, sőt olykor rosszindulat nem ismer mértéket.(Pedig ma már ott a TV, az összes csatornáján kiélheti magát a kutakodó elme!)<br/> Lehet, ritkán forgatom a bibliát, viszont otthon vagyok Miss Marple világában, épp ezért föl is tenném a kérdést: - Kinek az érdeke? Kiknek az érdeke? Mert lehet, hogy ez búvik meg a dolgok mögött! </p> <p> <b>Durkó Éva</b> </p> </div> <h1>Sport</h1> <div class="level1"> </div> <h1>Hátbelső</h1> <div class="level1"> </div> <h1>Hátlap</h1> <div class="level1"> </div>