Felhasználói eszközök

Eszközök a webhelyen


2020_05_majjun

Ez a dokumentum egy előző változata!


Felsőpakonyi Agora

A felsőpakonyi önkormányzat tájékoztatója - XXX. évf. 5. szám, 2020.

Lapzárta:2020. június 5.

Szerkesztőbizottsági:

Következő lapzárta: 2020. július 6.

Fedlap

Fedbelső

Önkormányzat

SZOGYI

fél oldalt várok

Önkormányzati hírek

Fertőtlenítő szereket és maszkokat kaptunk

Az új típusú koronavírus mindannyiunk számára nagy kihívás – jó azonban látni, hogy ahol szükség van, ott segítség is van.

Felsőpakony Nagyközség Önkormányzata nevében köszönjük:
- a VízTEC Zrt-nek a település számára felajánlott fertőtlenítő szereket,
- a Pogácsás Miklós PM-Trans E.V. által felajánlott maszkokat és fertőtlenítő szereket,
- FELAJÁNLÓ? által felajánlott 200 db maszkot.


Szanetli és új játékok az óvodaudvaron

A Magyar Falu Program pályázati rendszer keretében nemcsak az óvoda épületének fejlesztésére volt lehetőség, hanem az óvodaudvaron is kicserélődött jó néhány régi, elavult játék.
A legszembetűnőbb változást azonban az évtizedek óta az udvar közepén árnyékot és eső elleni védelmet nyújtó zsibongó épületének cseréje jelentette. A megunt bádogház helyét egy új, modern és esztétikus faszerkezetes szanetli vette át, mely vélhetően sok boldog percet szerez majd a gyermekeknek.

A Felsőpakonyi Babóca Bölcsőde alapkőletétele

Hosszú́ évek óta vártuk ezt a pillanatot, ennél nagyobb örömet már csak az épület átadása jelenthet majd: megtörtént a Felsőpakonyi Babóca Bölcsőde alapkő-letétele.
Sajnos a járványhelyzet miatt csak szűk körben, a lakosság jelenléte nélkül tarthattuk meg az eseményt.
A 320 millió forintos összköltséggel megvalósuló épülethez a Pest Megyei kompenzációs keretből 224 millió forint támogatást kapott az önkormányzat. Kiegészítő támogatásként további 33 millió forint lekérését kezdeményeztük, így ideális esetben 63 millió forintot kell a kivitelezéshez önerőből biztosítania az önkormányzatnak.
A bölcsőde a tervek szerint jövő év szeptemberében nyithatja meg kapuit a kisgyermekek előtt.

Fejlesszük együtt tovább Felsőpakonyt!

Változott az ásott és fúrt kutak bejelentése

A fúrt és ásott kutak bejelentési kötelezettségének új határideje: 2023. december 31.
Tájékoztatjuk a Tisztelt Lakosságot, hogy a koronavírus járvány miatt kialakult helyzetben a Magyar Kormány javaslata alapján az Országgyűlés úgy döntött, hogy a fúrt kutak ügyintézése kapcsán a moratóriumot 2023. december 31-ig meghosszabbítja. A további 3 év haladékot elrendelő törvényt az országgyűlés elfogadta.
Természetesen, amennyiben a bejelentési kötelezettség szabályai változnak, illetve ezzel kapcsolatban elrendelő jogszabály jelenik meg, tájékoztatni fogjuk a Tisztelt Lakosságot!

Újra vérvételi lehetőség a felnőtt háziorvosi rendelőben!

A koronavírus járvány miatt szüneteltetésre került a vérvételi lehetőség, amelyet most a járvány enyhülésével újraindítunk az alábbi szabályok betartásával:

- kötelező a szájmaszk használata
- egyszerre csak 1 fő tartózkodhat a vérvételi helyiségben
- előzetesen kötelező lázmérés.

A vérvétel keddi napokon, reggel 7 és 8 óra között történik.

Első alkalom: 2020. június 09. kedd 7-8 óra között.
A vérvételhez szükséges a beutaló és előzetes bejelentkezés – a rendelési időn kívül - az alábbi telefonszámokon: 0670/286-1271 vagy 0629/317-145.
A járványt megelőző időszakban is nagy igény volt erre a szolgáltatásra, reméljük ez továbbra is így marad, de kérjük a lakosság fegyelmezett hozzáállását.
Megértésüket köszönjük!

Hulladékelszállítás

Ahogy azt néhány nappal ezelőtt a szelektív hulladékszállítás rendjében történt változás kapcsán jeleztem, levélben és személyesen is megkerestem a szolgáltatót, a DTKH Nonprofit Kft-t. A cég területi képviselője elmondta, a járványhelyzet okozta egészségügyi és gazdasági körülmények rövid és hosszú távú módosításokat követelnek a társaságtól.
A szolgáltató hangsúlyozta, a lakosság a hulladékszállítási díjat az általa használt kommunális gyűjtőedény űrtartalma / litermennyisége alapján fizeti, amely változatlan marad, ezért a lakosságot kár nem éri.

Ugyanakkor a cég a törvény által előírtakon felül, az eddig vállalt többletszolgátatást nem tudja felvállalni.
Ezek szerint a szelektív hulladékgyűjtés kétheti gyűjtési gyakoriságát az OHKT-ben (Országos Hulladékgazdálkodási Közszolgáltatási Tervben) előírt havi egyszeri alkalomra módosítják, mennyiségi korlátozás nélkül. A lakosság az eddig megszokott mennyiségben kihelyezheti csomagolási hulladékát bármilyen átlátszó zsákban, vagy a kommunális hulladék gyűjtésére használt edényzettől eltérő, jól látható módon megjelölt (sárga színű, vagy tetejű, felirattal ellátott) szabványos edényzetben.
A zöld hulladék elszállítása kapcsán szintén a törvény által meghatározott, havi egyszeri szállítást tudják biztosítani.
A cserezsákok biztosítására jogszabályi előírás nem kötelezi a közszolgáltatót, ez egy eddig vállalt, szintén plusz szolgáltatás volt a társaság részéről.
A zöld hulladék elszállítása kapcsán további egyeztetések folynak arról, hogy a kellemetlenségek enyhítése érdekében, a fűvágás, majd a falevél hullás idején, szezonális jelleggel a havi egy alkalmon túl, alkalomszerűen további szállításokra kerüljön sor. Természetesen többletköltség ellenében.

???????????????????????? EZ A CIKK MÉG NEM CIKK


Nagy János polgármester

+képek mindegyik anyaghoz

Óvoda

Újszülöttek

Németi Tamás: 2020.04.04.
Dobos Gergely László: 04.07.
Märtz Márkó: 04.17.
Ficzura Nimród: 04.24.
Antal Babett: 04.23.
Szabó Ádám: 05.21.
Gönczy Patrik: 05.22.
+1?

…”Korona”…

„Szeretet korona” elismerő címet adományoztunk minden gyermeknek, szülőnek és óvónőnek, aki a felsőpakonyi Mesevár Óvodába jár.
Fantasztikus az az együttműködés, lelkesedés, egymás iránti figyelem és szeretet, amely ezeket a nehéz időket átjárja. Én nem is gondoltam volna, hogy ennyire hiányzunk egymásnak! Hogy miért? Mert a dolgos hétköznapokon néha- néha vannak nézetkülönbségeink. Van olyan kisgyermek is, aki inkább szeretne otthon maradni, lazítani.
Az óvónénik is elfáradnak olykor- olykor, főként abban, hogy sokkal kevesebb a nevelői létszám, mint amennyinek lennie kellene. De most ,ebben a helyzetben, ki törődik ezzel? A dolgok átértékelődtek. Árvák, szárnyaszegettek vagyunk, pedig egymás nélkül, – óvónő-gyermek-szülő – nem tudunk létezni. Ahogy telik az idő, mindannyian egyre nehezebben viseljük egymás hiányát.
Az óvónők sohasem adják fel. A kötelező digitális távoktatás anyagának elküldésén felül töretlenül építik, fenntartják, tovább mélyítik a kapcsolatokat gyerekekkel, szülőkkel egyaránt.
Mindegyikük másként, ki-ki a saját egyénisége szerint. (Én már azon aggodalmaskodtam, hogy ennyi kényszerszünet után kezdhetjük a beszoktatást elölről.)
A Neszepisze csoport óvónője F. Anita azon felül, hogy küldi a szülőknek és gyermekeknek a megoldásra váró játékos feladatokat, fogadja és dicséri, értékeli azokat, gondolt egy nagyot:
meglepetést készített a gyerekeknek és szülőknek egyaránt. Egy egyszerű játékot barkácsolt. Ezt mi ketten elvittük minden gyermekünknek és némi édesség kíséretében átadtuk nekik kint, a kapu előtt.
Az eredmény kézzel fogható, szívet, lelket melengető, könnyeket előcsalogató volt. Nem maga az ajándék! Az egymásra találás, a várva várt találkozás pillanata átélésének érzése, a szeretett személyek látása.
Mindemellett nagyon nehéz is volt ez a pár másodperc. Mindnyájan tudtuk, hogy nem ölelhetjük meg egymást, ahogy szeretnénk, a puszi fel sem merülhet.
Tisztes távolból ugyan, de nagyon- nagyon szerettük egymást!
Ez rendkívül megható volt. (Sírás szorongatta a torkunkat)
Néhány percben összesűrítve elmesélték, mivel töltik a mindennapokat úgy, hogy mindenki jól érezze magát.
Például K. N. édesanyja minden nap biciklizik a két fiával. Minden sarkon megállnak, szétnéznek, betartva a közlekedés szabályait. Anyukájuk szavakat mond nekik, amelyeket szótagonként eltapsolnak. Nagyon élvezik.
M. M.-éknál az egész család visszament az időben az őskorig , ami valójában iskolai tananyag. Kőbaltát gyártottak, tüzet csiholtak, vadakat ejtettek, sátrat építettek napokon át és mindannyian nagyon élvezték.
Mások együtt rajzoltak, a művekből házi kiállítást rendeztek.
Minden család sokat mesélt könyvből és könyv nélkül , sőt saját élményeiről, gyerekkoráról is. Nagyon büszkék vagyunk rájuk.
Másutt elmondták, hogy a gyerekek azt szeretik nézni, amit Anita óvó néni mesél. Kolléganőnk mindenkinek elküldte interneten a Májusi mese című mesét, ahogy ő meséli.
Így nemcsak hallhatják, ahogy gyönyörűen mesél, hanem láthatják is a szeretett, kedves személyt.
Legeslegjobban talán a tanyán élők örültek nekünk, akik még elzártabb környezetben élnek. Nekünk ez a találkozás szívet-lelket melengető és gyönyörködtető volt, amelyet sohasem felejtünk.
A látogatásból hazatérve felidéztük külön-külön mindenki beszámolóját, reakcióját. A lelkünkkel és a szívünkkel átöleltük őket, és képzeletben feltettük gyermekeink és egymás fejére a „SZERETET vírus tündöklő Koronáját ” , mert mindannyian ezzel fertőződtünk meg.
Mivel a távolságtartás még mindig kötelező, elárulom, hogy miről lehet felismerni ezek viselőjét: messziről csillog a szemük, és mindig mosolyognak.

Bánki Erzsébet
óvó néni

Újabb udvari játék...

A Magyar Falu Program keretein belül az óvodaudvar fejlesztési pályázat által számos udvari játékkal bővült az eszközállományunk, és a zsibongónk helyett egy korszerű új építmény ad lehetőséget a szabad levegőn tartandó foglalkozásoknak.
Mindezeken kívül a tavalyi és az idei nevelési évben megrendezett Tökfesztivál bevételéből egy kéttornyú csúszdás várat szereztünk be 900.000-Ft értékben.
A szülők támogatása nélkül ez nem valósulhatott volna meg, ezúton is köszönet illeti önöket!

+kép

Fotókiállítás

A Felsőpakonyi Mesevár Napköziotthonos Óvoda 50 éves jubileumi ünnepségére kerül sor ősszel.
Többek között fotókiállítást rendezünk az elmúlt 50 év eseményeiből.
Kérem önöket, akinek birtokában vannak régi fotók, az a mesevar.ovoda@felsopakony.hu email címre sziveskedjék eljuttatni.
Köszönettel:
Gelsiné Zsurka Zsuzsa

Iskola

Karanténiskola – gyerekszemmel

A járványveszélynek „köszönhetően” az iskola beköltözött az otthonunkba, a családok magánéletébe. Gyerekszobákból, nappalikból vagy éppen a konyhákból váltak egyik napról a másik napra osztálytermek. A lakásokat eluralták a mindenféle informatikai eszközök, kütyük, a routerek, a tabletek, a laptopok és legfőképp a mobiltelefonok.

Egész nap érkeztek az üzenetek, kérdések és válaszok, emojik, fotók és videók. Oda a családi nyugalom, pörgés lett a lakásban és a neten.

Hosszú, izgalmas időszakot tudhatunk magunk mögött, amely tele volt különböző próbatételekkel. Ez nemcsak a gyerekeknek és a pedagógusoknak, hanem a szülőknek is igazi kihívást jelentett. Most már mindenki tudja, hogy mi a Classroom, a Zoom, hogyan kell űrlapot kitölteni és visszaküldeni, és számos online felület használatának csínját-bínját is megismertük. Közös életünk a videóhívásos órákról, tesztekről, beadandó fogalmazásokról, határidőkről – amiket nem mindig sikerült betartani – és a feltöltésekről szólt.

Közös iskolai életünk része lett a törölközőbe csavart, frissen mosott hajjal koronázott, smink nélküli aggódó arc, az álmos reggeli szemek, vagy éppen a rohangáló kistestvér és az ölünkbe felugró cica is.

Néha nehezen, de megbirkóztunk vele. Ki így, ki úgy, és mivel minden rosszban van valami jó, így a ránk kényszerített digitális oktatásról is érdemes néhány, gyermekeink által írt pozitív véleményt felvillantani. Lássuk, hogy ők hogyan élték meg ezt a néha félelmetesnek tűnő bezártsággal járó valóságot.

Ami jó volt benne:

„Számomra az volt a jó, hogy nem kezdődtek korán az órák és ezért tovább lehetett aludni.”
„Számomra furcsa és egyben jó is volt, hogy nagyon sokat használtam a számítógépet, és ez idő alatt új dolgokat, alkalmazásokat fedezhettem fel.”
„Tetszett, hogy kevesebb volt a lecke, könnyebbek voltak a házi feladatok.”
„Az tetszett, hogy én találtam ki, hogy mikor mit tanulok, ha fáradt voltam, bármikor pihenhettem.”
„Tetszett főleg az, hogy könnyebben be tudtam osztani az időmet.”
„Számítógépen tudtam megcsinálni sok házi feladatot.”
„Az otthon kényelméből is lehetett tanulni.”
„Kipróbálhattam többféle oktató programot, zoomos órák is tetszettek. Gyakorolhattam a szerkesztést, fájlfeltöltést, internetes kutató munkát.”
„Jobban megismerkedtem a tablettel, laptoppal, telefonommal, olyanra használtam, amire eddig nem.”

Ennek ellenére nem jelenthetjük ki nagy általánosságban, hogy mindenkinek – idézve egyik tanulónkat - „alapból tetszett, hogy nem a megszokotthoz képest tanultunk, hanem kicsit furábban”, hiszen akadtak olyan tanulóink is, akiknek bizony a mérleg serpenyőjében nagyobb súlyt kaptak a negatívumok:

„…nehéz volt, hogy nem magyarázták el a leckét… kevesebb magyarázat volt”
„..sokszor akadozott a rendszer…sokszor óra közben dobott ki a Zoom”
„Furcsa volt, hogy nem kell bemenni a suliba.”
„Az volt a rossz benne, hogy nem láthattam a barátaimat.”
„Nem mindig sikerült elsőre beküldeni a feladatokat.”
„Sok eszközt kellett használnom.”
„Az viszont nem volt jó, hogy magunknak kellett megírni a vázlatot.”
„Nincsenek órai poénok, hiányoznak a szünetbeli beszélgetések, idétlenkedések.”

Mindezek mellett azért volt jónéhány vidám, vagy figyelemre méltó mondat, beszólás is:

„tanító néni, most te recsegsz”
„Most senki nem pixeles”
„Lefagyott, várjál, kilépek és újra belépek”
„Holnap mikor teszed fel a házit?”
„Nem látom, mutasd még egyszer… most jó…kicsit balra”

Ahogy itt ülök a kanapén és szétnézek a lakásomban, azt látom, hogy ez a hely lett az osztályterem, a tanári szoba – a gyerekek és a kollégák nélkül. S ha egyszer ennek a rendkívüli helyzetnek vége lesz, és az iskolában újra találkozunk, immáron átértékelve a személyes kapcsolatainkat, már nemcsak szemmel öleljük meg egymást a képernyőn keresztül, hanem majd a valóságban is.

Sebestyénné Fehérvári Márta
tanító
(Köszönet az 5-6. évfolyam és a 2.a osztály tanulói közösségének a vélemények beküldéséért)

Katolikus

Református

ÚJRA A TEMPLOMBAN!

Kereken tíz vasárnap múlt el úgy, hogy csak otthonunkban, a televízióból vagy az internetről hallhattuk az Isten élő üzenetét. Elmaradtak az áldott hétközi rendezvények: a bibliaórák, az ima esték, a házi istentiszteletek. Sőt a húsvétot is szűk családi körben ünnepeltük meg, idehaza vettünk rendhagyó módon úrvacsorát is.

Hála a mi gondviselő Istenünknek és az emberek fegyelmezettségének, a járványveszély levonulóban van, így egyre több enyhítő intézkedés léphet életbe. Ezek egyike, hogy a templomok is megnyithatták kapuikat a hívek előtt. Bizonyos előírásokat megtartva pünkösdkor már együtt ünnepelhettünk a gyülekezettel az Isten házában. Kötelező a szájmaszk viselete, az előírt távolságok betartása, valamint a kézfertőtlenítés. Ez utóbbit szolgálja az a bejáratnál elhelyezett kézfertőtlenítő, amit a Délpesti Egyházmegye ajándékozott gyülekezetünknek.

Még élnek bennünk a fenntartások, de vasárnapról vasárnapra egyre nagyobb létszámmal jelenünk meg az istentiszteleteken. Olyan jó együtt indítani az énekkel: Én Uram, Istenem, vigyázz ránk! És olyan jó a végén együtt imádkozni nemzetünkért: Isten, áldd meg a magyart! És persze, olyan jó együtt hallgatni az Igét, együtt áldani, dicsőíteni drága énekeinkkel az Istent!

Újra indultak a csütörtök esti bibliaórák is, és, aminek különösen nagyon örülünk, folytatódnak a kátéórák. Így nem marad el a koronavírus-veszély miatt az időben kissé kitolódott konfirmáció sem. Fiataljaink lelkesen készülnek, hisz június 13-án vizsgáznak és 14-én konfirmálnak. Imáinkkal támogatjuk őket.

Nagyon nehéz időszakot kellett megélnünk, de nem voltunk, nem vagyunk egyedül. A legnagyobb hatalom, a teremtő Isten van velünk, akié az ország, a hatalom és a dicsőség mind örökké.

Kádár Rozália gyülekezeti tag

+templomkép

Könyvtár

Civil

Nyugdíjas Klub

Ha lesz, szerdáig kapom meg…

Nagycsaládosok Egyesülete Hírei

Az elmúlt két hónapra tervezett programjainkat a „COVID” teljesen befagyasztotta. Így nem tudtunk kínáló süteményeket készíteni a tojásfa állítási ünnepségre, el kellett halasztanunk a Kecskeméti fürdőzést. Ezen programok lemondása is érzékenyen érintette Egyesületünket, de a teljesen leszervezett Gyermeknapi rendezvényünk elmaradása szomorított el a legjobban. Ezt a rendezvényt az Önkormányzat anyagi támogatásával nemcsak az Egyesületünk gyermekeinek terveztük, hanem nagyközségünk apró lakóinak is. Reménykedjünk benne, hogy jövőre nem lesz akadálya, hogy méltó módon megtudjuk ünnepelni együtt ezt a gyermekeink és a mi számunkra is jeles napot.

Az Egyesület gyermekeinek arcára azért sikerült egy kis örömet csalni, hiszen nekik sem volt könnyű ez az elmúlt időszak. Az Élelmiszerbankkal két éve kötöttem Együttműködési Szerződést, tőlük kaptunk ebben a családoknak nem könnyű helyzetben füstölt sonkát, gyümölcsöket, retket, paradicsomot. Gyermeknapra sikeresen pályáztam náluk édességcsomagra, így 48 tagcsaládunk gyermekeinek is jutott egy kis boldogsághormon.

A mellékelt képeken láthatjuk az örömet az arcukon. Nincs is annál nagyobb öröm a szülők számára, mint gyermekeink boldogsága.

Oláh Istvánné elnök

+fotók

KARANTÉNOS HÓNAPOK AZ FJE ÉLETÉBEN

Márciusban kezdődött és júniusig tartott az országos karantén, amely egyesületünkre is komoly visszafogottsági kötelezettségekkel járt. Nem csupán fegyelmezett, tudatos, a járványt megelőző és kivédő viselkedést követelt tőlünk, de egyet jelentett a terveink nagy részéről való lemondásról is. A megszokott tevékenységek időbeli kordába szoríttattak a találkozások és összejövetelek kizárásával.

Azért a húsvét előtti készülődés nem maradt el. Rendbe hoztuk a tanösvények környezetét. Takarítottunk, öntöztünk, ültettünk, apró tojásfákkal is jeleztük: Húsvét közelít. A történelmi Emlékpark is felfrissült. Sárosi Gyuri kaszálása nyomán Ecsődi János összegereblyézte a sarjút, és öntöztünk, hogy magukhoz térjenek a megmaradt fák, növények, amelyek megsínylették az aszályos múlt évet. Sajnos, az idei csapadék nélküli tél – tavasz sem hozott felüdülést nekik. Kalas Eszterrel megtisztítottuk a virágos szigeteket, amíg János elárasztotta a fák tövét, ahol a föld szivacsként szívta be az életet jelentő vizet. Úgy néz ki, a felsőpakonyi „Anti-Bermuda Háromszög jelenség” folytatódik. Dörög-villámlik, szakad az eső a környéken, az országban, de bennünket elkerül az esőfelhő.

Óvatosan bár, de elkezdtük a június 4-i, Trianoni Diktátum aláírásának és a Nemzeti Összetartozás Emléknapjának szervezését. A koronavírus ugyan javában garázdálkodik még szerte a világban, de mint minden, úgy ez is elmúlik, az élet nem áll meg, nem állhat meg!

Közben az április észrevétlenül átcsúszott a májusba, hogy minden virágba boruljon. (Aztán egy-egy éjszakai gyors fagy letarolta azt is, ami véletlenül megmaradt a kertekben.)

A múlt év végén beadott pályázatunkkal csak sorban állást nyertünk pénz helyett. Üres a kassza, sok tervünknek mondhatunk idén (is) búcsút. Várunk új pályázati kiírásra. A múlt évi 1 % juttatásokból 98 ezer forint támogatást könyvelhettünk be, amit nagy-nagy köszönettel fogadunk a szíves adakozóktól! Sajnos, már látjuk: a terveink megvalósításához nem elég a bevételünk.

Dr. Csobolyó Eszter szakszerű segítségével végre elfogadta a Pest megyei Törvényszék Civil Szervezeti Bírósága egyesületünk vezetőség váltását. Sokáig tartott, nagy munka volt célba érnünk.

Lemondtunk a június 4-re tervezett nagy volumenű megemlékezésről. Részben a karantén felszabadítás kiszámíthatatlansága okán, részben anyagi okokból. A 100 éves Jubileum egész évre érvényes, lesz még lehetőségünk visszatérni rá ebben az évben, és meg is tesszük.

Miért tartjuk fontosnak, hogy ez a nap különleges figyelmet kapjon? Mert 100 év óta meghatározója a magyar nemzet életének. A mi életünknek is. Felsőpakony életének különösen, hiszen számos határon túlról érkezett, itt letelepedett és otthonra lelt társunk van, akik a hajdan volt Felvidékről, Kárpátaljáról, Délvidékről, Erdélyből, a Mezőségről költöztek községünkbe, hogy közösségünk tagjai legyenek. Ők, akik nem románok, ukránok vagy szlovákok, hanem igenis magyarok! Magyarok! Nemzettestvéreink, kiknek szülőföldjüket kellett elhagyniuk, hogy magyarok lehessenek, vagy, hogy boldogulhassanak magyarként! A jogtalan és igazságtalan Trianoni Diktátum következményeként! Amit soha nem feledhetünk, mert az igazságtalanság sebei soha nem forradnak be! Ami akkor igazságtalanság volt, az ma is az! Ami akkor bűn volt, az ma is bűn, és jóvátételre, feloldozásra vár!

Június 4-én ezért egyesületünk is csatlakozott az országos felhíváshoz és 16 óra 30 perckor a Mártírok Parkjában is megcsendült a harangunk a templomok harangjaihoz csatlakozva.

Délután 18 órakor pedig harangszó, Tolcsvay Béla és Dévai Nagy Kamilla dalai hívták a község megemlékezőit arra a másfél órás előadásra, ahol a Himnusz után Juhász Gyula, Szentmihályi Szabó Péter, Wass Albert, Reményik Sándor megrázó trianoni versei váltakoztak a Csík zenekar és Dobos Attila zenéjével, a Szentegyházi Gyermekkórus székely himnuszával, Varga Miklós „Van egy ország” c. dalával. Előadóink: Polgár Aranka, Papp Norbert a verseket olvasták fel és Hegedűs Magdival együtt énekeltek. Durkó Éva történelmi emlékeztetőt állított össze és Tábori Piroska, Sajó Sándor lélekébresztő verseit olvasta fel. Köszönet a sok segítségért, a zenei összeállítás műszaki lebonyolításáért a Szabó Magda Könyvtár munkatársainak, és köszönet illeti a Polgármesteri Hivatalt is a park rendbetételéért! A megemlékezés komolyságát a Fodorné Láncz Éva vezette néptáncos gyermek csoport vidámította, színesítette a program elején, és adott hangsúlyt annak, hogy a Trianoni Diktátum aláírásának fekete napja 10 éve immár a Nemzeti Összetartozás Napjává emelkedett.

A felsőpakonyi megemlékezés a közreműködőknek hála, semmivel sem maradt el az országban zajló nagy ünnepségektől. Köszönjük a nézők kitartását is, hogy megtiszteltek bennünket a figyelmükkel, végig állva-ülve a hosszú programot!

Beszéljenek tovább a képek!

Durkó Éva FJE


100 ÉVEN ÁT FEKETE NAP VOLT MAGYARORSZÁG ÉLETÉBEN JÚNIUS 4.

„Trianon sebeit az idő bekötözte, / de a vér átüt még mindig a sebeken.”

Emlékezzünk arra, amit minden magyarnak tudnia kell!

Az 1910-es évek elején elkerülhetetlenné vált az európai nagyhatalmak összecsapása. A gazdasági érdekellentétek fokozódásával csak ürügyre vártak, hogy a háború kirobbanhasson. Az Osztrák – Magyar Monarchia megtorló hadüzenete Szerbia ellen 1914. július 28-án - Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolása miatt –, beindította a gépezetet, ám a tervezett villámháború helyett az világháborúba torkollott. A Monarchia 4 év vérlucskos, szenvedésekkel teli állóháborúk, be nem tartott békeszerződések után elvesztette a háborút és darabjaira hullott. Még inkább elvesztette a békét, és a győztesek irgalmatlanok voltak.
A 20. század elején az Osztrák-Magyar Monarchia etnikai-vallási szempontból Európa legszínesebb összetételű állama volt. 1910-ben az 51 millió 300 ezer összlakosságból mintegy 10 millió volt az ország főként középső részén élő magyarok száma. A területén élő németek, románok, szerbek, csehek, szlovákok, horvátok, lengyelek, ruszinok 1867 utáni függetlenségi mozgalmai elszakadásig erősödtek a háború alatt. Az antant békebizottságok félrevezetésével, hazug indokok és vádak alapján martak bele a történeti Magyarország testébe, hogy minél nagyobb területhez jussanak.

Az I. Világháború győztes nagyhatalmai a nemzetiségi igények nyomására új nemzetiségi államokat hoztak létre 2/3-ad részétől megfosztva, megcsonkítva Magyarországot. Gyakorlatilag halálra ítélték, hogy kielégíthessék csatlósaik: a románok, szlávok szolgálatuk fejében benyújtott számláit! Amivel több, mint 3 millió magyart szakítottak el a nemzettől, ítéltek alávetett sorba, kiszolgáltatva őket a frissen alakított szomszéd országok hatalmi kénye-kedvének, erőszakos asszimilációjának! Máig! 1920. Június 4-én Versailles Kis Trianon palotájában nem békeszerződést kényszerítettek ránk, hanem ítéletet hoztak felettünk! Az Osztrák - Magyar Monarchia szétszaggatásával a világháború németek mögötti nagy veszteseként a magyarokat büntették! De csak Magyarországot ítélték halálra a megcsonkításával! A háborút kirobbantó valódi felelős németeket, osztrákokat nem, hisz még Burgenlandot is megkapták!

„Nem lehet feledni soha”, hogy Horvátországtól eltekintve a történeti Magyarország 282 870 km2-ről 92 607 km2-re zsugorodott, míg lélekszáma 18 264 533-ről 7 599 246 lakosra csökkent! 6 állam részesedett a Magyar Királyságból: 102 181 km2/ Erdély és a magyar területek bekebelezésével Románia gazdagodott, amellett, hogy 1919-ben a fegyverszünet idején betört az országba, és Győrig jutva rabolta le a magyar városokat, vidékeket! Összeszedtek mindent, ami a kezük ügyébe került, a lakosság fosztogatásától az ipari és mezőgazdasági termékek, gépek, berendezések vagonokba zsuppolásáig! (Nem mellesleg a Tisza vonaláig tartottak igényt a magyar területekre!) Rangsorban a másik rabló nemzet volt az újonnan létrehozott Csehszlovákia 63 004 km2-tel! (Színmagyar területekhez jutva hozzá a Felvidéken azzal, hogy hajózható folyóhatárként hazudták az Ipoly folyót!) Harmadik Szerbia 21 031 km2 lenyúlásával. (Ők a Szeged-Baja-Pécs igényt nyújtották be, de így is övék lett a gazdag termésföldű Bácska, Bánát és Szerémség!) A három nagy nyertesen kívül Ausztria 4026 km2 Burgenlanddal, Lengyelország 589 km2/Kárpátok, Olaszország 21 km2/Trieszt területtel gazdagodott. (Az oroszok igénye Kárpátalja volt.)

A gazdasági veszteségek mellett legszebb tájaink és pótolhatatlan nyersanyagforrásaink vesztek el: az arany-, ezüst-, rézérc és kősó bányák, a feltárt bauxitlelőhelyek és kőolajmezők, az erdők 90 %-a, a mezők és legelők mintegy háromnegyede, a szántóföldek kétharmada és a nehézipar fele. A nyersanyaghiány különösen az élelmiszeriparra és a gépgyártásra volt kedvezőtlen hatással. A folyók forrásainak és felső ágainak elvesztése a vízgazdálkodás és az árvízvédelem terén okozott és okoz mindmáig problémákat. Szétesett a térség egységes piaca, megszűnt a munkaerő és a tőke szabad áramlása. A közlekedést gyakorlatilag megbénította, hogy a közutak 65 %-a, a vasútvonalak 62 %-a odaveszett a legjelentősebb csomópontokkal együtt. (Máig tartó probléma!) Dinamikusan fejlődő, népes városhálózatok kerültek a határok túlsó oldalára, de város kettévágására is sor került. (Mint Komárom is!) Mind ezek mellett közel 3 milliárd aranykorona veszteséggel jártak az idegen (főként francia!) katonai megszállások költségei, ami több volt, mint az akkori, trianoni Magyarország teljes évi nemzeti jövedelme. (Forrás: A történelem tanúi: Trianon 1920)

A háború alatti és utáni zűrzavaros magyarországi helyzet is felelős azért, hogy a trianoni békeszerződés a mi számunkra diktátum lett. A magyar kül-és belpolitika bűnös hiányosságai, a politikusok megosztottsága, gróf Tisza István miniszterelnök meggyilkoltatása, Habsburg IV. Károly uralkodói alkalmatlansága, az „őszirózsás” forradalom Károlyi Mihálya, aki kül- és belpolitikai hozzá nem értésével egészen az ostobaságig jutott el. Az idő előtt lefegyverzett hadsereg, a magára hagyatott ország kiszolgáltatottsága, a szovjet módra létrehozott Kun Béla-i Tanácsköztársaság egyre volt jó, hogy fölkorbácsolja az antant hatalmak szovjet fóbiáját és példát statuáló kedvét.

Nem Európán múlott, hogy mégsem haltunk bele. Nem a magukat a fejlettség és szabadság megtestesítőinek tartó nagy nyugati hatalmak érdeme, hogy Magyarország kikeveredett a neki szánt sírgödörből! Annak köszönhető, hogy a veszteség és az érte érzett fájdalom összefogásra késztette a nemzetet! A kín dacra sarkallta, összekovácsolt minden magyart. Nem belesüllyedtek a fájdalomba, hanem hittek, és akarták a feltámadást, az életet! Kiváló emberekből összeállított, határozott, erős kormány irányításával 23 év alatt újjá épült az a Magyarország, ami mai is példaértékű lehet előttünk!

„Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá!” – írta Juhász Gyula fájdalmas, keserű Trianon versében.

Sokáig nem beszéltünk róla, de már itt az ideje!

10 éve, hogy június 4. a Nemzeti Összetartozás Napja is! Ami arról kell, hogy szóljon: magyarokként itthon és szerte mindenfelé csak együtt, egymással összefogva, egymást megértve, segítve és szeretve maradhatunk meg abban a világban, ami napról napra változik, bonyolult, olykor kíméletlen, ahol csak magunkra, az akaratunkra, a kitartásunkra számíthatunk!

„Szeressük egymást, mert úgy áld a sors,
Nemzetrontó viszályokra most az ér rá
Ki vak, vagy önző, s aljas, céda, korcs.
Élő hit eddze már a gyermeket,
Tegye szívét lánggá, karját acéllá,
S fölkel a Nap megint a hegy megett!”
Vargha Gyula: Ébresztő

+fotók

EZ A VÉGLEGES SZÖVEG, NEMRÉG DOBTA ÁT ÉVA…

Sport

JÓGA A MINDENNAPI ÉLETBEN

Gáspárné Nyári Melinda vagyok. A Magyar Jógaakadémián végeztem, mint jógaoktató. Felsőpakonyon oktatom a jógát három éve.
Azért írok itt és most, mert elérkezettnek láttam,hogy írjak saját tapasztalataimról, hogy mit is jelent számomra a jóga. Miért fontos mindennapi életemben, és miért lehet fontos esetleg az olvasó mindennapi életében.
Először is a jóga jelentésével kezdeném. A jóga a testi, lelki, szellemi egységet jelenti. Vallástól mentes, mindenki úgy éli meg a gyakorlatok által a tisztulás élményét, ahogyan a gyakorló az aktuális fejlődési szintjén tart. Tehát a megélés egy fontos dolog. Hogyan is éljük meg az életben a pillanatokat. A pillanatok megélésében rejlik az, aki vagy. Nem mindegy,hogy hogyan éljük meg a pillanatokat. Meg lehet élni gyönyör pillanatokat és meg lehet élni fájdalmas pillanatokat. Ezek a pillanatok az életünk részei, ami fejlődést hozhat az életünkben. Ezért nem mindegy,hogy hogyan raktározódik el bennünk egy-egy pillanat. Azért is kezdtem el a jógaakadémiát, hogy fejlődjem, hogy megértsem önmagamat, egy fordulópont volt az életemben. Miért is fontos, hogy gyakoroljuk a jógát? Az életünk során sok minden ér, de nem mindegy, hogy hogyan is éljük meg azt. Megtanulni megfelelően lélegezni. A lélegzés az életet jelenti, hisz ha nem lélegzünk, akkor nem élünk. Egy tanulmány azt mondja, hogy egy teknősbéka egy perc alatt négyszer lélegzik, az ember egy perc alatt 16-20-at lélegzik átlagban. A teknősök átlag életkora 200 év, egy ember életkora átlagban 75 életév. Tehát minél lassabban lélegzel, annál tovább élsz. Minél lassabban lélegzel, annál több időd van átgondolni cselekedeteidet. Minél lassabban lélegzel, annál biztosabb vagy döntéseidben. A megfelelő jógagyakorlással és légzéssel megtanuljuk, hogyan is kell kivitelezni a gyakorlatokat. A rendszeres gyakorlással az életben a pillanatok megélése igazi élmény és boldogság lesz, ami a lelki békével párosul. A mindennapi életben egy segédeszköz a jóga. Segít abban, hogy megtanuld az életet élni. A mindennapos rohanás a szervezetnek nem tesz jót. A rohanás és a felhalmozódott teendő feszültséget és szorongást generál, ami mindenre kihat. Kihat a munkánkra, családi életünkre és a sok-sok teendőre. A stressz egy idő után fizikai tünetet generál, ami testi fájdalmakat okoz és a végén megbetegít. A jógagyakorlatokkal és a megfelelő légzéssel mindez legyőzhető vagy megelőzhető.
A jóga mindennapos gyakorlása segített abban, hogy megtaláljam miértekre a választ. Sokkal rugalmasabban veszem az akadályokat, nem görcsölök rá dolgokra, mint azelőtt. A jóga rendszeres gyakorlása megtanított az elfogadásra és az elengedésre, ezáltal a pillanatokat megélem, ami elősegíti a miértekre a választ.
Saját tapasztalataimmal segítem a gyakorlóimat mindebben. Az élet egy folyamatos tanulás, és tanulás révén ismerhetjük fel önnön értékeinket, az élet értékét.
Köszönöm,hogy elolvastad cikkemet. Kívánom, hogy megtaláld az életben mindazt, ami közelebb visz önmagadhoz, hogy önmagadra találj.

Gáspárné Nyári Melinda
minősített jógaoktató
ayurvédikus terapeuta

Hátbelső

Hátlap

2020_05_majjun.1591694315.txt.gz · Utolsó módosítás: 2020/06/09 11:18 szerkesztette: bavegh