Különbségek

A kiválasztott változat és az aktuális verzió közötti különbségek a következők.

--- 2014_01_jan [2014/01/09 19:06]
bavegh [Civil]
+++ 2014_01_jan [2018/05/03 12:00] (aktuális)
@@ Sor 275: / Sor 275: @@
 //Berencsi  Gézáné\\
 egyháztanács elnök//
+----
+**A felsőpakonyi templomszentelés 20. éves jubileuma elé**
+Egy közösségnek önmaga értelmezéséhez szüksége van ünnepekre. Az a létezésre érdemes dolog, amit kívánatos megünnepelni. Amire szívesen gondol, amire szívesen visszagondol az ember, amit félt, amit gondoz, aminek gondosan tervezi a jövőjét. Nos ezt mi mindet mindannyian elmondhatjuk a templomunkról.
+**Szívesen visszagondolunk!** A kezdeti idők bajai, gondjai hősiesség fényében tündöklik ma már. Én még csak szomszédos, vecsési plébános voltam, amikor kiásták az alapokat és a felsőpakonyi homok beomlott... Én is ott voltam az autós sátor alatt az alapkőletételkor. A gyáli énekkar szerepelt és sok ember volt. Kis fém kazetta Miklós János atya kezében. Van róla fénykép is. A fényképek sokat jelentenek. Van fénykép arról is, hogy a köríves templombelsőben ott áll Dr. Nagy István plébános és tárgyal a hívekkel. Nincs fénykép a telekvásárlásról, az első templom tervről, de másként nem kezdődhetett volna el a történet, csak dr. Nagy Árpád atya merész bátorságával. Így végül mi papok négyen bábáskodtunk a templom születésénél. Álmaink tervezője Török Ferenc, talán 10 modern templom mérnöke volt.
+Én szerkezetkész állapotban vettem át az épületet, és az építkezést. Egy nagyon nekem való feladatot adott az Úr, a belső építkezést, és a kőtemplom mellett a lelki építkezést. Nekem is van albumom, mégpedig olyan, amit a hívek adtak az én saját papi jubileumomra. Ez az album olyan szép, hogy az összes képes anyagomat ilyen formátumú albumba gyűjtöttem össze később. Néhányan a felsőpakonyi hívek közül olyan ügyesen fényképeznek, hogy biztatni fogom őket,  legyen egy képes kiadványunk ezeknek a képeknek a válogatásából.
+Természetesen egy templom építése nemcsak a papok teljesítménye. Az ilyen csak összefogással tud megvalósulni. Az összefogást pedig mindig meg lehetett tapasztalni  a felsőpakonyi katolikusok között. No nem gyakran széles néprétegben, de egy kis, mindig tevékeny csoport állandóan rendelkezésre áll. S ők mozgósítani tudnak a tágabb kört is. Egy fényképalbumból kigyűjtött képes könyv talán őket is reprezentálná. Még egyszer emlékezhetnénk a „nagy öregekre”! Van egy kép, ahol ünnepélyesen hozzák a Mária szobrot, ami mindig fókusza volt a templom nélküli felsőpakonyi hitéletnek, imádságos lelkületnek. Ezek a nagy öregek a templom első padjában ültek kezdetben, és lassan elfogytak. Emlékezzünk rájuk! Most még élő az emlékezés, a múlt idézés!
+**A jelen a gondozás, a féltés időszaka.** Sokszor elgondolkodtam, hogyan van: Régen egy maroknyi lakosság fel tudott építeni egy templomot, ma pedig a megnövekedett lakosság is küzd a rendben tartásával. A magyarázatot a következőkben látom. Nagyon sok templomot kegyúr építtetett több évi nagy területről gyűjtött javaiból. Ahol maga a falu népe volt az építtető, ott talán az a gondolkodás járta, hogy igaz mi nádfedeles, szalmafedeles házban lakunk, de Istennek legyen szép háza, palotája. És mindent beleadtak. Ma már mindenki méltó módon kíván lakni, és a templomra kevesen adakoznak százezreket. Ha ilyen is adódik, ezt meg nem szeretik dobra verni. Egyszóval nekünk az a tapasztalatunk és valóságunk, hogy húsz év után be kellene már fejezni a templom építést. Még mindig vannak dolgok, amiket nem sikerült megvalósítani. Pl. A toronyszobába vivő lépcső még mindig csak nyers beton, az emelt szintű karzat burkolása sincs befejezve. Aztán a festést már legalább ötödszörre újra kellett kezdeni. Most is csak a festés több, mint fél millió forint. Ezért írom, hogy a jelen a féltés, a megóvás jegyében telik el.
+**A jövő!!!** A jövő még inkább megérne egy oldalt. Ezt azonban a jó Isten tervezi. Mi imádkozhatunk érte, szorgoskodhatunk, elfogadhatjuk, vagy zúgolódhatunk ellene, de csak kis mértékben van a kezünkben. Amennyiben igen, azzal pedig élni kell. Ez már nem is a materiális dolgokra vonatkozik, hanem a lelkek történetére. Felsőpakonyon mindig akadnak frissen idetelepülők, ők gyakran új szint hoznak az életünkbe. Vannak Istenhez fordulók, s az ilyenek friss buzgósága magával ragadó. A régebbiek feladata, hogy jó befogadó közösség legyenek, adjanak alkalmat a buzgóság megvalósításához.. Ebből fog épülni a kőtemplomban sokak lelki temploma.
+Még sok szó fog esni az idén a 20 éves jubileumról, leginkább a lelki templomok témáját szeretnénk szorgalmazni, és előhozni bátorító példaképpen.
+//Tisztelettel a 2014. év első lelkipásztori írásaként Hefler Gábor plébános//
 ----
@@ Sor 280: / Sor 300: @@
 ====== Református ======
-Csütörtök este kapunk anyagot. Kb 1 oldal.
+**ADVENT A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETBEN**
+December az év legsötétebb hónapja. A nappalok egyre rövidebbek, mindent szürke köd borít, szinte lelassul az élet. Hiányzik a fény. Ennek a fénynek, „a világ világosságának”, Jézus Krisztusnak eljövetelére várunk advent idején. Református gyülekezetünkben nagyon tartalmasan teltek a várakozás hetei. Advent első vasárnapján már második alkalommal érkezett hozzánk szeretettel és világhírű klasszikus művek társaságában Fekete Nándor orgonaművész. Európa legmodernebb digitális koncertorgonáján szólaltatta meg J. S. Bach, T. Albinoni, Liszt Ferenc, F. Schubert, F. Mendelssohn, C. Franck, G. Caccini ismerősen csengő szerzeményeit. A szervezők leleményességének köszönhetően nem csak a gyönyörű dallamokban merülhettünk el, de kivetítőn megcsodálhattuk a művész kéz-és lábtechnikáját is. Fekete Nándor mottója Kodály Zoltán gondolata: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki szegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” Aki ott volt ezen az orgonaesten, annak megnyílt a lelke a karácsonyi csodára, az ünnepre hangolva kezdhette az adventet.
+Ünnepi, családias hangulatban telt december 15-én a szolgálók karácsonya. Új éneket tanultunk, //Az első örömhírt az angyal mondta// kezdetűt, mely a karácsonyi történetről szól, s így fejeződik be: //„Ma szívünk zengi már a hit himnuszát, És dicséri, áldja a mennynek Urát, Kinek szent szavára lett a Föld és az Ég, Fia vérén nyert üdvöt az emberiség”//. Az adventi, a karácsony főszereplője Jézus Krisztus, kit azért küldött közénk az ÚR, hogy elhordozza, és a keresztfára vigye a mi bűneinket, hogy mi elkerülhessük a kárhozatot, és örök életet nyerhessünk. Ezt a nagy kegyelmet ajándékba kaptuk, semmi mást nem kell tenni érte, csak a szívünkbe fogadni Jézust, követni Őt, vinni az örömhírt, hogy minél több embertársunk szerezzen tudomást róla. A szolgálók ehhez járulnak hozzá tevékenységükkel, ki-ki a maga Istentől kapott „tálentumaival”. Vizi János lelkipásztor e gondolatok kíséretében a János evangéliuma 12,26 szavaival mondott köszönetet nekik áldozatos munkájukért: //„Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.”// Minden résztvevő kapott egy-egy igés lapot. Többen könnyek között tudták csak felolvasni a szívhez szóló szép szavakat. Közben gyönyörű versek hangoztak el a hitről, a szeretetről, az isteni gondviselésről, az igazi karácsonyról Lázár Ferencné, Oláh Ferencné, Szabó Magdolna, Kádár Rozália megszólaltatásában. Amíg az imateremben folyt a beszélgetés, a templomban az ügyes gyerekek szülői segítséggel feldíszítették a karácsonyfát, melynek tetejére felkerült a betlehemi csillag.
+Az általános iskolai hittanos gyerekek és a kis óvodások lelkesen készülődtek a műsoros családi karácsonyra. Öröm volt látni, ahogy szinte túlvállalták magukat a tiszta tekintetű, vidám, boldog fiúk és lányok. A hozzáértő felkészítők irányítása alatt és a szülők otthoni segítségével hétről hétre vált kerekebbé, érettebbé az előadás. Durkó Éváék ismét karácsonyi hangulatú díszletet állítottak fel az ideiglenes „színpadon”.
+December 22-én, advent 4. vasárnapján került sor a műsoros családi istentiszteletre. A legkisebbek kezdték a műsort. A kedves versikéket, karácsonyi dalokat Fülöp Szandra és Kézi Erzsébet felkészítőkkel együtt adták elő. Valamennyien meghatódva hallgattuk őket. Annyira tisztán csengenek a gyermekajkakon a Jézusról szóló szavak! Az általános iskolai hittanosok a //Mennyből az angyal//-t énekelve vonultak ki. Ezután versek következtek, amelyek mondanivalóját Kárász Izabella soraival foglalhatjuk össze: //„Szenteltessék meg a neved ez ünnepen, Karácsony elmúlik, de Te maradj velem.”// Közben karácsonyi énekek hangzottak el furulyán, szintetizátoron. Majd //Az ígéret// című kis összeállítás következett, amelynek elején az Ige szavait idézve elevenedett meg előttünk a biblia jóslat Jézus születéséről, közepén a karácsonyi történet hangzott el, a végén pedig egy kérdés: De vajon ha most születne, hol találna szeretetre? S jöttek az őszinte gyermeki válaszok: otthonukba fogadnák, főhelyre ültetnék, átadnák a kiságyukat, a szívüket. Végül a zárás következett: „Ha otthonod lesz a szívünk, akkor lesz boldog életünk.” Ezt a nagy igazságot kórusban adta tudtunkra a héttagú kis csapat. Nem kevésbé volt hatásos az ezután következő jelenet sem, melynek címe: //A betlehemi fogadós//. A betlehemi fogadós és fogadósné kapzsiságát, az ide érkező vendégek önteltségét, büszkeségét ismerhettük meg az előadásból és a nagy változást, ami annak hatására következett be bennük, hogy a pásztorok és a királyok, akiket az angyalok és a betlehemi csillag vezérelt ide, felfedték a titkot: „Tudjuk, kicsi gyermek: királynak születtél. Királyok királya örökre Te lettél.” Megértik, hogy semmit sem ér a sok kincs, ha a szívünkben nincs Jézus békessége; hogy Jézus az alázatos lelkeknek kegyelmez; hogy az az igazán szép, akinek a szíve tiszta. A fogadós is megbánja, hogy épp Jézus előtt maradt a szíve bezárva, s együtt tesznek ígéretet: „Megnyitom most szívem, s befogadlak Téged. Fogadj be a mennybe, Te adj üdvösséget.” A //Csendes éj// című ének hangjai alatt az első sorban álló gyerekek égő gyertyát kaptak a kezükbe, és elhangzott a műsort záró vers, Tamáska Gyula szerzeménye, amely oly gyönyörűen foglalja össze a karácsony üzenetét, hogy teljes egészében szeretném a kedves olvasók elé tárni.
+**Mondd el**
+Mielőtt eloltod a gyertyát,\\
+S elmúlik a karácsonyi láz,\\
+tégy számadást újra magadnak;\\
+épült-e benned a lelki ház?
+Mondd el… Mondd el, ha nem is kérdik,\\
+hogy találkozásod volt Vele!\\
+S ebben az áldott karácsonyban\\
+számodra is volt üzenete.
+Mondd el, hogy gazdagabb lettél,\\
+s Benne hited szárnyakat kapott,\\
+és cserébe a rossz szívedért\\
+önmagából egy részt adott.
+Mielőtt eloltod a gyertyát,\\
+és becsukod csendben Bibliád,\\
+köszönd meg mindnyájunk nevében\\
+- az első karácsony éjszakát!
+Tartalmas és tanulságos volt az egész előadás. Szabó Magdolna és Fülöpné Sólyom Erzsébet nagy gonddal válogatták össze a műsorszámokat. A gyermekek pedig mindent megtettek azért, hogy felejthetetlen élményben részesítsenek bennünket. Köszönjük szépen mindnyájuknak. Neveket szándékosan nem említek, hiszen több mint húszan szerepeltek, s valamennyien kitűnően. Istentisztelet végén minden gyermek, nem csak a szereplők, ajándékcsomagot kapott, melyben a sok finomság mellett ott lapult a lelki táplálék is, egy-egy Igés lap. A gyülekezet nemcsak a gyermekeket lepte meg ajándékcsomaggal, hanem gyülekezetünk idős, magányos tagjaira is gondolt szeretetcsomaggal. Köszönjük mindazoknak szeretetét, akik ehhez valamilyen módon hozzájárultak.
+Hála Istennek, elmondhatjuk a fenti vers szavaival, hogy ezen az adventen igenis, épült bennünk a lelki ház, hogy a karácsonynak volt számunkra üzenete, hogy hitünk Jézusban szárnyakat kapott. Köszönjük, Urunk az első karácsony éjszakát!
+//Kádár Rozália\\
+gyülekezeti tag//
 ----
@@ Sor 416: / Sor 473: @@
 **Tartuffe  Felsőpakonyon**
-A nagy francia színműíró és színész, Moliere közismert darabjának sajátos értelmezésű előadását csodálhattuk meg 2013 december 21-én a felsőpakonyi Szabó Magda Könyvtár és Közösségi Házban. A //Farkas Évi színművész// által rendezett darabot, a szintén általa vezetett nagyon tehetséges Kaleidoszkóp társulat tagjai adták elő, megérdemelt sikert aratva. Ez a kis társulat, már negyedízben szerepelt nálunk, mindig nagy sikerrel, mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogat számunkra. Játékuk önfeledt, szórakoztató, gördülékeny, kifogástalan szövegtudás és meggyőző átélés jellemzi. Az álszent Tartuffe //(Kárpáti Balázs)//, mint valami pók, ravaszul szövi hálóját a hiszékeny Orgon //(Molnár Dávid)// köré, annak végső kifosztásán mesterkedik, ami majdnem sikerül is neki, de hála Elmirának //(Dobó Ivett)//, Orgon talpraesett feleségének, Dorinának //(Csőszi Alexandra)//, cserfes, nagyszájú komornájának, és Cleantinének //(Nagy Veronika)//, Orgon sógornőjének, egy ravasz tervvel leleplezik a csalót, így az  végül elnyeri méltó büntetését.
+A nagy francia színműíró és színész, Moliere közismert darabjának sajátos értelmezésű előadását csodálhattuk meg 2013 december 21-én a felsőpakonyi Szabó Magda Könyvtár és Közösségi Házban. A //Farkas Évi színművész// által rendezett darabot, a szintén általa vezetett nagyon tehetséges Kaleidoszkóp társulat tagjai adták elő, megérdemelt sikert aratva. Ez a kis társulat, már **negyedízben** szerepelt nálunk, mindig nagy sikerrel, mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogat számunkra. Játékuk önfeledt, szórakoztató, gördülékeny, kifogástalan szövegtudás és meggyőző átélés jellemzi. Az álszent Tartuffe //(Kárpáti Balázs)//, mint valami pók, ravaszul szövi hálóját a hiszékeny Orgon //(Molnár Dávid)// köré, annak végső kifosztásán mesterkedik, ami majdnem sikerül is neki, de hála Elmirának //(Dobó Ivett)//, Orgon talpraesett feleségének, Dorinának //(Csőszi Alexandra)//, cserfes, nagyszájú komornájának, és Cleantinének //(Nagy Veronika)//, Orgon sógornőjének, egy ravasz tervvel leleplezik a csalót, így az  végül elnyeri méltó büntetését.
 Azok nevében, akiknek módja volt megtekinteni ezt az előadást, köszönetünket fejezzük ki a közreműködőknek és kívánunk nekik 2014-re eredményes, boldog Új esztendőt!

Felsőpakonyi Agora Szerkesztőség

Felhasználói eszközök

Eszközök a webhelyen

Különbségek

Eszközök az oldalon