A felsőpakonyi önkormányzat tájékoztatója - XXXII. évf. . szám, 2022.

Lapzárta:

Szerkesztőbizottsági:

Következő lapzárta:

KIVETTEM AZ ANYAGOT, TOVÁBBI MÓDOSÍTÁSOKKAL KÉRLEK SZEMÉLYESEN KERESSETEK ENGEM! - BÉLA

Felsőpakony Nagyközség Önkormányzata és Képviselő-testülete nevében pedagógusnap alkalmából szeretettel és hálás szívvel köszöntjük a pedagógusokat!

“Donászi Magda: Pedagógusnapra
Ma, amikor az egész ország
hálás szívvel néz ide,
szeretetet, köszönetet
ver mindnyájuk kis szive.
Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni, mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.
Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.“

A védőnőket köszöntjük a mai napon, akik szakértelmükkel, tanácsaikkal támogatják a családokat a gyermekvállalás és -nevelés során felmerülő kérdésekben.
Felsőpakony Nagyközség Önkormányzata és Képviselő-testülete nevében szeretettel köszöntjük településünk védőnőjét, Gálné Czető Évikét.

Köszönjük áldozatos és lelkiismeretes munkáját!

Az önkormányzat szerepe és felelőssége az infrastruktúra fejlesztésében és a közösség szolgálatában kiemelt fontosságú, ezért a megnövekedett lakossági igényeket figyelembe véve, a játszótér és piactér tekintetében is wc és mosdó telepítését kezdeményezte.
Az elmúlt évekhez képest megsokszorozódott a piactér forgalma, ezért mobil wc került kihelyezésre, míg a játszótér kapcsán a gyermekekre, családokra és az ott töltött hosszabb időtartamra való tekintettel közvetlenül a közműre csatlakoztatott, konténeres mosdó kerül végleges telepítésre.
Az önkormányzat bízik abban, hogy az újonnan telepített kültéri mosdók megfelelnek majd a látogatók igényeinek, kellemesebbé, komfortosabbá teszik mindkét helyszínen az időtöltést.
A mosdók karbantartása rendszeres lesz, ami elősegíti a higiénia fenntartását és segít megőrizni a játszótér és a piactér környezetének tisztaságát, esztétikáját.
A helyszíni felmérések megtörténtek, a tervezés és engedélyezés a játszótéri fix mosdó tekintetében előre láthatóan egy bő hónapot vesz igénybe, ez idő alatt átmenetileg ide is mobil illemhely került kihelyezésre.

A kép illusztráció

Nagy János polgármester

2023. II. FÉLÉVI SZÁLLÍTÁSI REND 1 oldal, pdf-ben kapva, egy az egyben adom a nyomdának ha annyi hely van. Ha nincs, akkor átalakítom, hogy helytakarékosabb legyen.

Immár hagyománnyá vált, hogy az évzáró értekezletünkön 1-1 óvodai dolgozó munkáját kiemeljük. Az egész évben végzett kiemelkedő pedagógiai munka elismerése gyanánt 2023.06.09-én Dobosné Kerepeczki Mária és Potyondi Istvánné vehette át a díjat.
Az iskolára hangoló délutáni foglalkozásaikkal segítették a sikeres iskolakezdés megvalósulását. A szülőkkel való kapcsolattartásuk szintén kiemelkedő volt. Részt vettek a „Diab Mentor” képzéseken, hiszen egy cukorbeteg kisgyermek mindennapjait segítették a nevelési év során és teszik is ezt az elkövetkezendőkben.
Edit óvónéni a „Vizuális- és irodalmi” munkaközösség vezetőjeként koordinálja és meg is valósítja elképzeléseit az óvoda dekorálásával kapcsolatban . Többek között neki köszönhetjük, hogy az ünnepköröknek, évszakoknak megfelelő ruhába öltözik az óvoda.
Dobosné Kerepeczki Mária a „Tényfeltáró-és problémamegoldó” munkaközösség vezetőjeként a belső hospitálásainkat , az önértékelések lebonyolítását koordinálja.

Gyermekek felé forduló, szeretetteljes nevelési elveikkel hamar elnyerték a szülők és gyermekek bizalmát. Magas szintű nevelőmunkájuk elismerésre méltó.
Köszönjük áldozatos munkájukat és szeretettel gratulálunk az elismeréshez!

Az óvoda alkalmazotti közössége

+fotó

Adler Barnabás - 03.30.
Bok Viktor - 04.17.
Kádár Donát - 04.26.
Finta Ákos - 05.08.

Erdélyben jártunk a Határtalanul! pályázat keretében

A kísérő pedagógusok és a velük utazó tanulóik tollából

Örömmel értesültünk arról, hogy a „Tanulmányi kirándulás Székelyföldön” címmel beadott pályázatunk a Bethlen Gábor Alap bizottságának pozitív elbírálása alapján támogatást kapott és így egy 5 napos, 2023. április 24-én kezdődött kiránduláson vehettek részt iskolánk 7-8. osztályos tanulói.

A kirándulás célja, hogy kapcsolatot teremtsünk az érintett tájegységek magyarságával és erősítsük egymásban az együvé tartozás érzését. Az ötnapos kirándulás igen tartalmas programokat kínált a gyerekeknek és egyben feszített tempót is diktált. Szálláshelyünkről, Parajdról csillagtúrákat szerveztünk. A látottakat és az átélt élményeket papírra vetni nagyon nehéz, hiszen Erdély csodálatos világát látni és érezni kell.

Első napunk célja a - Felsőpakony – Nagyvárad – Királyhágó – Bánffyhunyad – Parajd útvonalon a Királyhágó lett, amelyet „Erdély Kapujának” is neveznek, s egyben nagy kulturális szerepe is van, hiszen kapcsolatot teremt a Partium és a történelmi Erdély között.

Második napunk nagy részét a „sóvidéken” töltöttük ( Sóbánya – Farkaslaka – Szejkefürdő – Korond – Parajd), emlékeztünk a Trianon emlékművénél a békeszerződés aláírására és a híres korondi fazekasság csínját-bínját is megismerhettük.

Harmadik napunkon Parajdról indulva (Parajd – Békásszoros - Gyilkos-tó – Csíksomlyó – Csíkszereda – Parajd) az Erdélyt Moldvával összekötő Békás-szorosban gyönyörködhetTünk. Csíksomlyóra érve felkerestük a kegytemplomot és a csodatevő, több mint 500 éves, fából készült Mária szobor elé járultunk.

A negyedik napon a már kissé elfáradt társaság célba vette a Madarasi-Hargita tetejét, ahonnan szinte az egész Székelyföldet beláttuk volna, ha nem lett volna az a nagy hó. Így viszont jót hógolyóztunk, majd a székelyudvarhelyi iskolások vendégszeretét élvezhettük. (Parajd – Szentegyháza – Székelyudvarhely - Szováta – Parajd)

Az utolsó nap sem telt el élmények és látnivalók nélkül. Petőfi útján jártunk (Parajd – Székelykereszttúr – Segesvár – Felsőpakony), és végül rövid pihenőket tartva hazataláltunk. (a részletes program valamint további képek az iskola honlapján megtalálható)

Tanulóink élményszösszeneteinek sorai között sokkal több van, mint csupán a látottak leírása. Az otthonuktól távol, mégis együtt, elfáradva ugyan, de vidáman. Ezek a sorok a közösség összetartó erejéről, a közös vacsorákról, az unalom nélküli estékről szólnak, az együvé tartozás érzéséről.

„Nagyon jól éreztem magam az erdélyi kiránduláson. Hogy miért? A reggeli és a vacsorai beszélgetések, az esti táncházak, a nagyon jó túrák, a szép látvány miatt.”

„Nekem nagyon tetszett a Gyilkos-tó. Szép élmény volt a Békás-szoros. A szállás kényelmes volt, és az ételek is finomak voltak. Ja, és volt tévé, ha unatkoztunk volna”.

„ A hosszú utazást felváltotta egy kis séta Nagyváradon, ahol megcsodáltuk a templomot. Még az eső sem zavart minket. A parajdi szállásunkra érve mindenki fellélegzett, mikor odaértünk, mert már nagyon fáradtak voltunk. Pedig még négy napi program várt ránk. A többi napon is csodás élményekben volt részünk, sok szép helyet láttunk. Élmény volt az utazás.”

„Igazán nagyon jó volt , csak hamar eltelt ez az 5 nap. A hosszú, 12 órás út fáradalmait próbáltuk volna kiheverni, de a hajnalig (valójában csak éjjel 1 óráig) való fentlevés, az arcmaszkozás, az ágy alá bújás és az egyéb bolondozások miatt ez nem igazán sikerült. Aranka néni csodálkozott is, hogy miért vagyunk olyan fáradtak. A legviccesebb az volt, amikor az utolsó nap az erkélyről pakoltuk át a buszba a bőröndjeinket.”

A mondatok kezdőbetűinek összeolvasása is hozzátartozott az erdélyi kirándulás élményeihez.

• J ól éreztem magam az erdélyi kiránduláson.
• Ó riási hegyeket láttunk.
• V olt néhány kellemetlen élmény, de már nem lényeges.
• O rgonát is halhattunk az egyik templomban.
• L áttuk Petőfi körtefáját is.
• T alán legközelebb még medvét is látunk.
• A szálláson megvicceltük az egyik tanárt a szobatársaimmal.
• K arácsonykor is jó lenne látni a Hargitát.
• A havas táj gyönyörű volt.
• J ót röplabdáztunk este a vaksötétben.
• A z ágyak is kényelmesek voltak és az esti beszélgetések is tettszettek.”

„….kissé féltem az úttól, de reggelre elmúlt…. Az út nagyon hosszú és kényelmetlen volt. Órákon át egy helyben ülni nem egy álom. De csodás élményekkel gazdagodtunk. Sok szép hegyet láttunk. Sok szép helyen jártunk… Nekem még kell egy kis idő, hogy a látottakat feldolgozzam ….„

„…. átértünk a határon, visszatért az energiánk. Mindenre rácsodálkoztunk, énekeltünk, nevetgéltünk.”

„A parajdi szállásunk volt a kedvenc helyem. Innen indultunk korán reggel útnak és késő délutánig utaztunk. Esténként szórakoztunk, beszélgettünk, mesét néztünk, vagy éppen a fiúkkal Uno-kártyajátékot játszottunk. A hangulat vidám volt egy hatalmas élmény volt. Bánhatják, akik itthon maradtak.”

+képek

Iskolánkban május 10-én rendeztük meg a Herman Ottó-napot, melynek tematikailag is szerves része a madarak és fák napja, illetve a hagyományok napja.

Az alkalom megnyitóján az iskolánk tanulóinak írásaiból és rajzaiból összeállított, Pakonyi mesék című kiadványt mutattuk be. A 2. a osztályos gyerekek Verbovszkyné Illés Andrea tanítónő felkészítésével csallóközi táncokat mutattak be, majd kezdetét vette a programsorozat. Az alsós gyerekek izgalmas foglalkozásait a tanítónők szervezték figyelembe véve a korosztály érdeklődését. Kézműveskedtek, barátságkarkötőt fontak fonalból, könyvjelzőt készítettek madaras motívummal, pillangót hajtogattak papírból, mandalát színeztek. Kapcsolódván a tematikához festőpalettát alkottak a természet színeiből, követ festettek és ismeretterjesztő, digitális feladatokat oldottak meg. Izgalmas sorversenyeken vettek részt, társasjátékokat játszottak. Mindezek után nagyon örültek a finom lekváros gofrinak, melyet közösen készítettek el.

A felsős tanulók foglalkozásának egy része szintén kreatív formában valósult meg: madármotívumot festettek, árnyrajzokat készítettek; de nem maradt el a mozgás sem: az iskolaudvaron íjászkodhattak, métáztak, illetve néptáncoltak. Gondolkodtató feladatokból sem volt hiány, hiszen Magyarország-kvíz társasjátékban próbálhatták ki tudásukat, illetve digitális feladatokon keresztül a természethez kapcsolódó kérdéseket vitattak meg. A hagyományőrzés is szerepelt a programok között: a gyerekek fűzfavesszőből fontak karikát, agyagból tálat formáltak és néhány osztály Kardos Lajos bácsi helyi néprajzi gyűjteményét tekintette meg. Mindeközben diákönkormányzatunk gondoskodott rólunk: frissítőt kínált a tanároknak, pattogatott kukoricát készített a diákoknak.

A nap központi programja az iskolaudvaron rendezett táncház volt, ahol az alsó tagozatos gyerekek tanítójukkal együtt moldvai táncokat jártak, a Gyáli Kodály Zoltán AMI zenekara húzta a talpalávalót.

E nagyszabású, hagyományos program megszervezéséhez, lebonyolításához iskolánk valamennyi pedagógusa és munkatársa hozzájárult ötleteivel, a foglalkozások megtartásával, segítésével. Az Egyenlő Esélyt Közalapítványunk önkormányzati támogatásból járult hozzá a változatos programokhoz, eszközbeszerzéshez. Mindezeket a szervezők nevében szívből köszönjük, mindig élmény egy igényes, színvonalas csapatmunkában részt venni.

F. Láncz Éva

Kép1

Fűzfavesszőből karika készül Dani József segítségével

Kép2

Kép3

Táncház az alsó tagozaton

Július
1. 18:00 Szentmise
8. 18:00 Szentmise
15. 18:00 Szentmise
22. 18:00 Szentmise, 20:30 Kertmozi a templomkertben
29. 18:00 Szentmise

Augusztus
5. 18:00 Szentmise
12. 18:00 Szentmise
14. 18:00 Nagyboldogasszony, előesti szentmise
20. 8:00 Szent István-napi ünnepi szentmise
27. 8:00 Szentmise
20. 8:00 Szent István-napi ünnepi szentmise
27. 8:00 Szentmise

Minden programunkra szeretettel várunk mindenkit!

+logo

Gyülekezeti életünk egyik legörömtelibb ünnepe a konfirmáció. Idén május 29-én került rá sor református közösségünkben. Három fiatal és két felnőtt tett hitvallást arról, hogy Jézus Krisztus követője és a gyülekezet felelős tagja kíván lenni. A fiatalok: Papp Csobánka, Palotai Döníz és Riger Róbert. A felnőttek: Lefkovits-Vona Andrea és Adler Bence.

Maga a szó: konfirmáció, azt jelenti, megerősítés. Tudatos, érett és saját döntéssel megerősíteni azt a fogadalmat, amelyet helyettünk tettek a szüleink, amikor (legtöbbször a keresztelő alkalmával) Isten népének közösségébe avattak.

Ravasz László írja erről: „Az újszülöttek éppúgy hozzátartoznak Isten szövetségéhez és egyházához, mint a felnőttek. (…) Ezért kell az újszülötteket megkeresztelni. A megkereszteléssel azonban a szövetség megtartásának nagy ügye még nincs elintézve. El kell jönnie az időnek, amikor a megkeresztelt maga áll a gyülekezet elé, maga vallja meg Krisztusba vetett hitét, tesz bizonyságot arról, hogy mind életében, mind halálában egyetlenegy nyeresége a Krisztus s ígéri meg ünnepélyesen, hogy az Isten egyházának holtig hűséges, engedelmes és áldozatkész tagja lesz. Ez a konfirmáció.

Azt jelenti, hogy a megkeresztelt megismerte Istent, beszegődik Krisztus zászlója alá, öntudatos tagjává vált az anyaszentegyháznak, s ezért ünnepélyesen fevétetik a gyülekezet legbelsőbb közösségébe, az úri szent vacsorával élők társaságába. Ezért kell a konfirmációhoz bizonyos szellemi és erkölcsi érettség. Ezért nem szabad halogatni a konfirmációt túl a koron, amikor a serdülő ifjú vallást tehet a Jézus Krisztusba vetett hitéről. Ezért nem szabad olyan korán konfirmálni, amikor még a lélek nem elég érett a hit megvallására.”

Örömmel és hálával vesszük körül új, hitvalló tagjainkat; és várjuk továbbra is mindazokat, akikben serdülő fiatalként vagy felnőttként megérett (megérik) a döntés, hogy Jézus Krisztussal akarnak élni. Várjuk őket elsősorban a közösségünkben való folyamatos részvételre, s ha ez már megvan, akkor a konfirmációi felkészítésre is.

Csere Mátyás lelkipásztor

+kép

Nagy kihagyás után 2022. november elején újra szerveződött a helyi képzőművész kör, ugyanis ekkor került kihirdetésre, hogy Gergely Mihályné Margó és Kalas Béláné Eszti néni vezetésével ismét összegyűlhetnek és közösen alkothatnak a magukban művészi vénát érző, vállalkozó kedvű felsőpakonyiak. A kéthetente, változó létszámmal a könyvtárban alkotó közösség munkáiba pedig már 2023. május 25-én, hol is másutt, mint az alkotások születési helyén, a könyvár olvasótermében kaphatott bepillantást az érdeklődő közönség.
A kiállítást a kör születése mellett bábáskodó intézményvezető, Vida Nikoletta nyitotta meg, ahol többek között nagy örömét fejezte ki, hogy sikerült újra egy alkotó közösségnek helyet adni a Szabó Magda Könyvtár és Közösségi Ház falain belül. Ezt követően Dani Alexától egy Arany János verset – Mátyás anyja – hallhattunk. Majd a szakmai megnyitót Gergely Mihályné Margó néni tartotta meg. Az alkotások születésétől kezdve a szakkörnek adott támogatásokig, a kör jövőre vonatkozó terveiig, sok hasznos és fontos információt is hallhattak a jelenlévők.
Mi sem mutatja jobban az alkotó kör sikerét, mint a kiállított művek és az érdeklődők sokasága.
Köszönjük az alkotóknak a vizuális élményt, a megnyitón résztvevőknek, hogy ezzel is további bátorítást adtak a helyi rajz- és festőszakkör tagjainak munkájuk folytatásához.

VBA

+képek

Május 18-án a Darumadár Nyugdíjas Egyesület étkezéssel egybekötött sportnapot rendezett a felsőpakonyi sportpályán. Az étkezéssel egybekötött sportnapból csak az étkezés maradt, mivel végig esett az eső. Pedig, Isten látja lelkünket, tényleg szerettünk volna sportolni is. Ám végül nagy duzzogva elfogadtuk, hogy nincs torna, csak finom ételek. Extra ünnepelni való is akadt: Gombik István 80. születésnapja. Ezúton is még sok-sok boldog évet kívánunk neki!

Május 23 - május 30. között harminc felsőpakonyi nyugdíjas társunk a Kardos házaspár fáradhatatlan szervezésének hála, Hajdúszoboszlón fiatalodhatott. Hasznos fürdőkúrákon vettünk részt, ki-ki a saját testi problémáira keresvén és találván némi gyógyírt.
A hajdúszoboszlói gyógyvíz reumatikus betegségek, különböző mozgásszervi, kopásos és degeneratív betegségek,sebészeti, idegi, bőrgyógyászati eredetű megbetegedések (ekcéma, pikkelysömör) kezelésére alkalmazható hatékonyan. Az ottani ápolók elmondása alapján jó eredményeket értek el a gyógyvizes kezelésekkel agyvérzés utáni állapot, Heine-Medin kór után kialakult bénulás, idült idegfájdalmak és ideggyulladások kezelésében is, valamint a szoboszlói gyógyvíz jó hatású nőgyógyászati gyulladások esetén is. Miután - hála a fürdőben történt kezeléseknek - minden nap egyre fiatalabban és fittebben tértünk vissza a szállásunkra, remek délutánokat töltöttünk el egymás társaságában. Volt szalonnasütő estünk, bográcsoztunk, és egy énekléssel egybekötött nagy búcsúestet is rendeztünk az utolsó napra. Kipihenve, feltöltődve értünk vissza Felsőpakonyra.

Június 3-án pedig már mentünk is tovább. Cserkeszőlő várta a Darumadár Nyugdíjas Egyesület énekkarát egy fellépésre a híres cserkeszőlői fürdőben megrendezett nyugdíjas találkozó alkalmából. Egybekötöttük a kellemest a hasznossal: a fellépés után nagyot fürödtünk a gyógyító cserkeszőlői gyógyvízben. Mennyi csodás dolog történt a felsőpakonyi nyugdíjasok háza táján, és hol van még a nyár! Nos, végül is, ha jobban belegondolok, itt toporog a küszöbön, csak még nem mutatta meg magát. Egy következő beszámolóban már biztos benne lesz az a mondat is, hogy jaj, de meleg van! Ám addig is, kellemes vakációt minden pakonyi diáknak és pedagógusnak, gyönyörű nyarat minden nyugdíjas társamnak, pakonyi lakosnak.

Nagy E.

+kép

Idén is jól sikerült a hajdúszoboszlói pihenésünk. Jó visszaemlékezni a közösen megélt élményekre, eseményekre. 32 embert útnak indítani, kívánság szerint elszállásolni, egy héten keresztül szemmel tartani, nem kis feladat. A Kardos házaspár azonban már rutinos ezekben a dolgokban. Lajos és Irénke most is mindent megtett azért, hogy jól érezzük magunkat, senki ne unatkozzon, ne maradjon egyedül.

Az időjárás is kegyes volt hozzánk. A hűvös, esős május utolsó hetében hétágra sütött a nap.

Már az első este jól indult. Tamás, a házigazdánk üdvözlő pálinkával lepett meg bennünket. A következő napon, kinek hogy engedte az ideje a kezelések miatt, az Országos Nyugdíjas Ki mit tud és Népek tánca, Népek zenéje Fesztivál egész napos programjából szemezgethetett. Jobbnál jobb előadásokban gyönyörködhettünk a kellemesen hűtött rendezvényházban. Napközben mindenki a maga útját járta: kellemes fürdőzés a gyógyvízben, gyógykezelések, beszélgetések, társasjátékok. A harmadik napon finom sült szalonna illatára értünk haza. Mindenkit várt az Irénke által elkészített héjában főtt burgonya, az ízlésesen felaprított vöröshagyma és a Lajos által elkészített nyársak szalonnával és kolbásszal. Ki-ki saját ízlése és türelme szerint bánt a nyársakkal. Jókat nevettünk azon, aki kormosra sütötte szalonnáját, és fekete lett a zsíros kenyere. A jókedv vidám énekléssel folytatódott, és már elkezdtük tervezni a közös pörkölt vacsorát, amire szombat este került sor. Lajos volt a beszerző és a főszakács, de voltak segítői is. Együtt hámoztuk a krumplit, csipkelődtünk, megvitatva, ki hogy szokta, készítettük a haluskát. Amíg a bográcsban rotyogott a finom husi, a gáztűzhelyen készült a köret. Mindenkinek ízlett az Irénke által helyben készített finom kovászs uborka. Ez az este is nótázással ért véget. Vasárnap a közös program kisvonatos kirándulás volt. Aki még nem volt a Bocskai múzeumban vagy meg szerette volna nézni a legújabb kiállítási tárgyakat, kiszállt a múzeumnál, s majd a következő járattal jöhetett vissza. Köszönet Lajosnak a szervezésért és a vonatvezetőnek a szívességért. Mivel pünkösdhétfőn is elmaradtak a kezelések, kirándultunk Debrecenbe. Jót sétáltunk a debreceni Nagyerdőben, akinek volt ereje, ellátogatott az állatkertbe is. Észre sem vettük, és már eltelt a hét. Utolsó este, hagyományteremtési céllal, pezsgővel búcsúztunk. Mindnyájunkat meglepett Irénke bejelentése, miszerint egy felsőpakonyi jótevőnk tízezer forinttal támogatta meg a nyugdíjasokat. Ezt a pénzt a közös költségekhez adtuk. Köszönjük szépen a nagylelkű felajánlást.

Olyan jó, hogy van élő közösségünk, hogy együtt jól érezzük magunkat! Megbeszéltük, ha Isten is úgy akarja, jövőre újra együtt leszünk. Épp egy hajdúszoboszlói istentiszteleten hallottam az összetartozás 12 alapkövéről, melynek egyike: Élő közösség halott közömbösség helyett! Őrizzük hát élő közösségünket!

Kádár R.

Még nagyon friss ünnepünk június 4-én a NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA, de reméljük egyre ismertebb és kedveltebb lesz! Trianon gyászát feloldozandó, gyógyír a Diktátumra.

„Nem kell beszélnünk róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá.” – Juhász Gyula Trianon című versével indítottuk megemlékezésünket június 4-én a Mártírok Parkjában, csatlakozva az egész nemzethez, szerte az országban s az elszakított részekben zajló ünnepségekhez. Polgár Aranka és Fodorné Láncz Éva eléggé meg nem köszönhető segítségével egyesületünk most is méltó és szép órát áldozott ennek a múltjában szomorú, de jelenében egyre vidámabbá varázsolandó eseménynek.

Megemlékeztünk az első világháborút lezáró, Magyarországot tragikusan érintő Trianoni Békeszerződés igazságtalanságáról, a Magyar Királyság szétdarabolásáról, a Kárpátok ölelte természetes és egységes ökológiai rend összezavarásáról, amelyek következményeit ma is sínyli országunk. Beszéltünk Európa nagyhatalmainak felelősségéről, amellyel önkényesen beleszóltak egy évszázadok alatt kialakult egyensúly rendjébe, hazug szólamok és igények mentén létrehozva új országokat a mi kárunkra, hisz területünk kétharmadát, a lakosság többségét szakították le a nemzet testéről, nem lévén tekintettel a valós területi megoszlásokra. Nem csupán földjeinket, erdeinket, folyóinkat, bányáinkat, ipari és mezőgazdasági vidékeinket, vasútjainkat kobozták el, de színmagyar településeinket: falvainkat, városainkat csatolták el, mintegy pusztulásra ítélve a magyar nemzetet. Nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerült. Nem sikerülhetett, mert az akkori magyarság minden fájdalmon, elkeseredettségen felülemelkedett. Erős gerincű vezetéssel, dühösen és büszkén újra felvette a munkát, nekiveselkedett és újra megmutatta a világnak: a romokon is erős, élő, a hatalmas teher alól is felegyenesedő, új Magyarországot teremtett. Az akkor még mélységesen mély hazaszeretet a szívekben képes volt összetartani, túlélésre buzdítani, büszkeségre nevelni az embereket ebben a hazában. Még a gazdasági nehézségek elől kivándorolt magyarokban is!

Ezt a tudást felejtettük el, felejttették el velünk mostanára, amikor az összetartozás, a hit összetartó erejét, Isten tiszteletének, az egymás segítésének, szeretetének tízparancsolatát sutba dobva, magunkat a siker, az „önmegvalósítás”, a „pénzzel minden elérhető” Baál istenének áldozzuk inkább. Az előttünk húzott mézesmadzag után vetve magunkat, legfőbb kötelességünkről megfeledkezve futunk a meggazdagodás, a „jobb élet” után. Világra hozzuk gyermekeinket (már ha egyáltalán vállaljuk és nem inkább kutyával-macskával pótoljuk a költséges és fárasztó gyermekáldást!), de nevelésük nagyobb és nehezebb részét már az intézményeinkre bízzuk. Elvárjuk, hogy mindazt, amit nekünk kellene átadnunk utódainknak, mások végezzék el helyettünk bölcsődétől az iskolákig. Másokra bízzuk, hogy a szeretet, a türelem, a játék, a tudás, az odaadás, a kedvesség, az egymás iránti szeretet, (sőt!) a hazaszeretet képességét elsajátítsák. Másokra bízzuk azt, ami a mi kötelességünk: megszabni a korlátokat, ismertetni a jogokat. Elfogadjuk, hogy gyermekeink ne bennünket képezzenek le, hanem szakképzett idegenek alakítsák őket. Lemondtunk arról, ami korábban természetes és életünk meghatározója volt, a legfontosabb feladatunkról: az utódunkról, a jövőnkről. Gyermekeinkről, mert nem érünk rá. (Szomorú és következményeiben fenyegető.)

Korunk rákfenéje, hogy a családok fontosságát egyre inkább háttérbe akarják szorítani, bennünket, szülőket behálózva, munkával lekötve és bekerítve, életünket a javak termelésének és az érte való hajszának kiszolgáltatva. Nélkülünk így lesznek kellő hívei a fiatal generációk az éppen divatos, új ideológiáknak, melyekkel elárasztanak bennünket. (Hívjuk gendernek vagy globalizációnak, ami megtörni akarja a természetes rendet.) Holott, hisszük vagy sem: Isten nem azért teremtette a világot (vagy a ki tudja miért kitört ősrobbanás miért hozta létre), hogy gátlástalanul azt tegyük benne, amit akarunk, hanem azért, hogy emberként élve gondozzuk és vigyázzuk azt! Emberhez méltóan egymásért éljünk, gondolkodva, a helyes utat keresve! Szövetségben mindazzal, ami körülöttünk van, a természetet nem leigázva, hanem felfogva, megértve. Felhasználva, de nem kimerítve azt! A család természetes mentsvárunk, szeretetével összetart, erősít és megvéd bennünket. A nemzetünk pedig a nagyobb családunk, ami összeköt, ahol otthon vagyunk, erőt, hitet, bátorságot adva büszkévé tesz bennünket, mert megtanít egymás tiszteletére, megbecsülésére.

Nem választhatnak el bennünket a határok, mert magyarként mi egy család vagyunk. Azonos nyelvvel, dalaink, táncaink, életérzésünk összekötnek, vérünk egyként dobogtatja szívünket. Ezért a felelősség, az összetartozás érzése mindennél hatalmasabb kell, hogy legyen! Egymást segítve, egymásra figyelve, egymást erősítjük a szeretet égisze alatt. Nincs olyan, hogy „túlszeretés”, csak szeretet van, ami tettekben is megnyilvánul! Minden szónak az ad erőt, ha tettek követik. Erősödjön a szó és kövesse minél több tett! Azzal soha senki nem lett kevesebb, ha adni tudott az értékeiből. Tanuljuk meg újra: testvérnek adni, testvért támogatni annyi, mint magunknak utat nyitni valami több felé! Ha szeretetet adunk, mindent adunk. Minél többet adunk, annál több marad nekünk. Ebben higgyünk, és ezért éljünk itt, ebben a hazában! Másként nem lenne magyarhoz méltó.

Himnuszunkkal kezdtük és a Székely Himnusszal, majd a Szózattal zártuk ünnepségünket. Megköszönjük a műsorban résztvevő gyermekeknek: Aranka és Vica „néni” kis tanítványainak a szépen hangzó hegedűszót, a kedves, játékos táncokat, amelyek a komoly vers és beszéd elhangzása után feloldotta kedvünket és mosolyt csalt az arcunkra. Köszönjük a szülőknek és a számos érdeklődőnek, hogy eljöttek és együtt lehettünk, velünk ünnepeltek a szép vasárnap délutánon!

Durkó Éva FJE

Utóirat: időközben megjött az iskolakerthez kapcsolódó, muzeális mezőgazdasági eszközök bemutatására szolgáló pajtára nyert pályázati pénz. Kezdődhet a munka, ha Önök is, és a Jóisten is segít bennünket! Mi mindkettőben bízunk!

+képek

Több fejlesztésről is örömmel számolhatunk be, amelyek a polgárőr bázison történtek.
Bizonyára többen látták már, hogy egy új gépjárműbeálló és új felhajtó is készült, valamint egy kosárlabdapalánk is telepítésre került.

A kosárpalánk is része annak a tervünknek, amellyel több egészséges szórakozási lehetőséget szeretnénk biztosítani egyesületünk tagjainak. A ping-pong asztal és a kispályás focik is ezt a célt szolgálják.

A készenléti állomás megépítésével pedig olyan, a szolgálati járművek állandó és biztonságos tárolására is alkalmas helyet szerettünk volna létesíteni, ahonnan a Polgárőr tevékenység ellátása során felmerülő gyors reagálást igénylő esetekben a szolgálat a lehető leggyorsabban megkezdheti az intézkedést. Ezen felül a szolgálati járműveket szakszerűen és biztonságosan tudjuk tárolni, ami fontos szempont az értékmegóvás tekintetében is.
A projekt megvalósulása részben pályázati pénzből, részben saját forrásból valósult meg. De fontos megemlítenünk azt, hogy a településünkön élő vállalkozók vagy itt működő vállalkozások segítsége és felajánlásai is kellettek hozzá. Nekik hálásan köszönjük ezt az egyesület és a településünk nevében is!

Gavló János – Gigi, Rbm Úttechnika Kft., Jónás Kft., Pakonyi Kereskedőház,
Máté Tamás – Dongi, Consent Hungary Kft., Bagoly Richárd

A pályázati támogatást a Nemzeti Együttműködési Alap Támogatási Program (2022) által kiírt Civil szervezetek működésének biztosítására vagy szakmai programjának megvalósítására és működésének biztosítására fordítható összevont támogatás 2022. keretein belül nyertük el.
A NEAO-KP-1-2022/4 számon és a Polgárőr szolgálati járművek készenléti állomásának telepítése, és a szolgálati gépjármű évesfenntartási költségének biztosítása címen kiírt pályázaton 2.600000.-Ft- támogatásban részesültünk.

Hálásan köszönjük mindenkinek, aki megtisztelt a bizalmával és adója 1%-ának felajánlásával hozzájárult a működésünkhöz!

Janocha Gábor elnök

+kép

Tablo1.jpg

16. Pest Vármegyei Kupa-döntő:
16. Football Factor Pest Megyei Kupa 600 néző előtt megrendezett Felsőpakony – Gödöllő döntőjében kettejük négy nappal korábbi bajnoki mérkőzéséhez hasonlóan ismét magabiztos, ezúttal 4–0-s gödöllői győzelem született. Győri Zoltán csapata a szünetig Barabás Ádám és Koziorowski Richárd révén már két góllal vezetett, majd a hajrában előbbi újra betalált, a végeredményt pedig a télen Jászberényből átigazoló Mertse Ábel állította be, ezzel a Gödöllői SK a 2011-es ezüstérem után második nekifutásra megszerezte a Pest Megyei Kupa-győzelmet.

BOÉR GÁBOR, a 16. Football Factor Pest Megyei Kupa-döntő szakkommentátora értékelte a kupa döntőt.
Szenzációs hangulat volt, nagyon jól éreztem magam, hatalmas élmény és megtiszteltetés volt, hogy itt lehettem. Szerintem jó színvonalú mérkőzést játszott a két együttes, nyilván a Gödöllő jelenleg erősebb csapat, ami az eredményen is látszik, de a felsőpakonyiak is végig küzdötték az egész kilencven percet. Rendkívül sportszerű mérkőzés volt, szép gólokkal, helyzetekkel, úgyhogy nagyon is élvezhető összecsapás volt. A különbséget talán a magasabb osztályban hosszabb időn keresztül megszerzett rutin jelenthette, amivel a Gödöllő rendelkezik, és azért azt is hozzátenném, rendkívül tudatosan futballoztak, szépen megjelentek a szakmai dolgok mind a támadásoknál, mind pedig a szervezett védekezés során. Összességében a játék talán valamennyi szegmensében jobbak voltak, de úgy gondolom, a felsőpakonyiak is büszkék lehetnek magukra. Sallói István sportigazgatónknak meg is jegyeztem, hogy milyen jó volt a szervezés, és mennyire jó dolog ez az esemény, mekkora élmény a szurkolóknak, a csapatoknak. Le a kalappal, sokkal több ilyet kívánok még az amatőr labdarúgásnak!

Megyesi László értékelése: Úgy érzem, talán „túlhamarkodtuk” az első gólt, ami pontrúgásból született. Az első félidőben így is volt egy óriási helyzetünk. Úgy gondolom, a meccstervet alaposan felborította a korai kapott gól, és onnantól kezdve már a papírforma érvényesült. A Gödöllő esetében alapvetően jó képességű csapatról beszélünk, szerintem az NB III-ban is megállnák a helyüket. Próbáltuk lassítani a játékukat, ami sikerült, ugyanakkor azt is tudtuk, hogy ez pontrúgásokkal fog járni, ezeket viszont már nem sikerült jól levédekezni. Hétvégén gyakorlatilag mindent egy lapra kell feltennünk a bajnokság záró fordulójában, győznünk kell Bugyin, hogy legyen esélyünk bennmaradni az első osztályban. Meg fogunk tenni mindent.

Kétgólos előnyből veszített és esett ki a Gyömrő, ehhez kellett Hegyes Péter 83. percben lőtt bent maradást érő szabadrúgás gólja is!

Mérkőzés előtt már biztos volt, ha nem nyer csapatunk, biztosan kiesik a II. osztályba. Félidőben szinte biztos volt a kiesés, Gyömrő 2-0-re vezetett Dunakeszin Megyesi Lászlóék pedig 0-0-ra álltak Bugyin. Bent maradás csak abban a formában történhet meg, ha Dunakeszi megfordítja a mérkőzést, csapatunk pedig valahogy megnyeri azt. A találkozó csak csordogált. A 70. percben csapatunk gólkirálya, Oláh Zoltán 100%-os ziccert hibázott, ezután szinte csak lehetőségek adottak, Bugyi csapata egyáltalán nem volt veszélyes a kapunkra. Jött a 83. perc, Matyi Mátyás harcolt ki 20 méterről egy szabadrúgást, labda mögé csapatkapitányunk, Hegyes Péter állt, kiváló technikával gyönyörű gólt szerzett, először nem mert ünnepelni, de mikor a kispadról megmondták neki, hogy a Dunakeszi megfordította az eredményt 3-2-re a Gyömrő ellen és nyert, az egész csapat Peti nyakába ugrott. Szerencsés, de az egész szezont leszámítva megérdemelt a fiúk bent maradása, hiszen nagyon sokat dolgoztak egész évben ezért az eredményért, hogy jövőre is az első osztályban indulhassanak.

Megyesi László szezonzáró nyilatkozata: A mérkőzésen tudtuk, mi a tét, az első percekben már sikerült is helyzetbe kerülni. Megfelelően elszántak voltunk, és ennek meg is lett végül az eredménye. Úgy érzem, megérdemeltük, hogy végre felénk billenjen az a bizonyos mérleg. Érdekes helyzetben zártunk, de végül a minimális célt, úgy néz ki, sikerült elérnünk, emellett egy Pest Megyei Kupa ezüsttel is gazdagodtunk! Szeretném megköszönni a vezetőknek, a szurkolóknak, a stábnak az egész éves támogatást és természetesen a játékosoknak is a beletett munkát, hiszen sok mindent éltünk meg közösen.

A felkészülést július közepén kezdi meg a csapat az augusztus 5.-6.-ai hétvégén megrendezésre kerülő MOL Magyar kupa I. fordulójára.

tabló2.jpg

Hajrá, Pakony!

Hajdu Patrik

Ballagók tabló a suliból